Hörk József: A Sáros-Zempléni Ev. Esperesség története. Kassa 1885.

104 92 Héthárs erőszakos katholisálása B. Barkóczy Klára gróf Szirmay Tamásné által 1747—1748. 1. Az első zavarok Héthárs városában a mult 1747-ki évi aratáskor keletkeztek ; midőn ugyanis Matzkó Mihály, a nevezett városnak polgára, asztalosra., pár héttel feleségének halála után szolgálóját megejtette és midőn ezen szolgálónak vallomásából kitűnt, hogy az illető asztalos még felesége életében is élt vele. Megidéztetvén a városi hatóság által, elitéltetett és pénzbirsággal sújtatott, akkép, hogy az egyházra 12 magyar forintot, a tanácsnak 10-et és ágyasának szintén 10-et fizessen, (melyet ugyan nem fizetett). Erre gróf Szirmayné gazdatisztje Cservenák Mihály által, a vádlott, a város birájával Passut Jánossal és a hitesekkel Tarczára hivattak. A parázna börtönbe vettetett. A biró pedig és a hitesek (esküdtek) durván megtámadtatván, tótul ekképen szidalmaztattak : „Ti eretnekkutyák! Ördög bújjék a ti lutheránus anyátokba, hogy vigyen el titeket, mind, az ördög, a ti Luther Mártontokkal, miért nem büntettétek őt más templomra, de a ti eretnek templomotokra stb." Azután harmadnapra, midőn ama házasságtörőnek leánya, Zsuzsanna, atyja látogatására Tarczára ment volna, azt a grófnő nemcsak letartotta, hanem rögtön hajdút is küldött, hogy annak férjét Sczavniczky Jánost élelmiszer-kereskedőt Tarczára hivja. Ez midőn megjött, nejével és apósával együtt előbb el nem bocsáttatott, míg r. katholikussá nem lett. E czélból a hajdúk által a tarczai templomba menni kényszerittettek. Ezzel meg nem elégedett a grófnő, hanem letartván a nevezett szülőket, három szolgáját Héthársra küldte,' azok gyermekeinek szintén Tarczára való hozatalára, t. i. két leánykáért, kik közül a nagyobb 9, a kisebb-6 éves vala, a kiket egy szolga hozott el, a többi kettő pedig addig a házat őrizte. Ezek közül az idősebb szinte kényszeríttetett a kath. vallásra térni, a fiatalabbik pedig, miután pár napig nővérével tartatott, hogy megtanulja a kath. imádságokat, ismét haza küldetett. 2. Ezután rövid idő multán Sárosmegye alispánja Szinyey Zsigmond előre küldvén 6 hajdút, maga is Héthársra jött 2 hajdúval és maga elé idézvén a birót Passut Jánost és néhány otthonlévő esküdtet (városi tanácsnokot), azt kérdezte legelői is azoktól : vájjon előkészitették-e számára a szállást? s midőn azok azt felelték, : hogy semmit sem tudtak arról, hogy az alispán oda fog jönni, ak- í'kor azt parancsolta, hogy rögtön gondoskodjanak számára szállásról. \P. A mi rögtön meg is történt. Azután megparancsolta, hogy minden városi-esküdt rögtön elébe jöjjön és e czélból rögtön összehivassék, hogy azoknak a földesuraság nevében hirdesse, hogy elhatároztatott, hogy legközelebb „uriszék" fog a helyszínén tartatni. S azután megparancsolta a bírónak és az esküdteknek, hogy rögtön legyenek készen számadást adni be arról, hogy 3 év óta milyen bírságot szedtek be, ki és kitől ? — Mivel pedig aratás ideje volt, 3 esküdt otthon nem' találtatott. Azok a mezei munkával igen elfoglalva, a mezőn voltak. Egy azok közül : Jobbady István héthársi polgár és szattyános egész házával a mezőn lévén, szinte meg nem jelenhetett, s nem tudván a parancsot, mivel senkitől sem nem hivatott, sem nem idéztetett, k'éső este 9 óra körül tért csak haza a mezőről. De midőn hallotta, hogy kerestetett, szokás ellenére elment (ily későn) a biróhoz, hogy megtudja, mi parancsoltatott s midőn a bírótól az iránt kérdeztetett, hogy miért nem jelent meg előbb ? azt felelte, hogy ő erről semmit sem tudott. Erre egy a hajdúk közül, a kik a biróval voltak, azt kérdezte: Ez-e azon István? — s hallván, hogy ez az, azonnal -elkezdte őt ütni egy bottal, oly iszonyúan, mig-csak a botnak törött vége maradt kezeiben. A másik az esküdtek közül, Kreutzer István, hallván, hogy Jobbády Istvánnal így bántak, futással menekült; neje azonban ugyanazon hajdútól, midőn az Kreutzer keresésére annak házába ment, ama törött botnak végével több ütést kapott. Ezek megtörténvén, 9 óra után már, a harmadik esküdt, az esküdtek elsője Ambrózy András, hazatérvén a mezei munkából, midőn meghallotta, hogy őt is keresték és hivták, rögtön küldött az alispánhoz és annak jelentette, hogy ő csak most jött a mezőről, s hogy kész az ő parancsára rögtön megjelenni, ha ily későn nem volna terhére. Az alispán azonban csak azt felelte neki : ha elébb meg nem jelent, ezután is elmaradhat, s nem is kívántatik többé, hogy megjelenjen. 3. Ezen zavarok között az említett Kr-eutzer félvén a kapandó ütlegektől és a hallott fenyegetések által megijesztetvén, miután pár napon át a mezőn és másutt lappangott volna s látta volna, hogy nem sok jót reménylhet, Boskoványba ment és társául vévén a roskoványi plébánost, a kit közbenjárójául kért fel Szirmay grófnőnél, r. katholikussá lett. Midőn pedig hazatért s nem sokára azután megtörtént, hogy Cimbalysta Antal egy r. kath. szűcs, egy ev. nőt készült nőül venni, Danyco Judith-ot, ugyanazon rút hithagyó Kreutzer, a menny asszonyt sok ijesztéssel Tarczára vitte a grófnőhöz s ott kivitte, hogy r. katholikussá lett. A mi megtörténvén, mindenképen (a jog és szokás ellenére) azon igyekezett, hogy ezek