Hörk József: A Sáros-Zempléni Ev. Esperesség története. Kassa 1885.
104 90 bad vallásgyakorlatot. Ámbár majdnem mindenütt a földesurak vették el az evangélikusok templomait s űzték el az evangélikusok papjait: ezt mégis legfőképen a következők tették: 1. Bornemisza István sárosi alispán, a ki fegyveres hajdúkkal végig járta az egész Sárosmegyét s a hol az evangélikusok templomát szépszerével el nem vehette, ott a templom ajtaját fejszével törette be, (azon helyek, melyeken ezt tette, e történet részletesjészében neveztetnek meg, a hol az illető templomok elvesztéséről lesz szó) ugy, hogy Fabó Mon. II. p. 154. Smál azt mondja róla, hogy (a főjegyzői vizsgálat) és az 1721-ki pesti bizottmány jegyzőkönyvében neve többször fordul elő, mint a Pilátus-é a Jézus szenvedése történetében. Ő az elvett templomokat megyei hatósági tekintélyénél és hatalmánál fogva rögtön átadta a római kath. plébánosoknak. Ez különben mindezt csak azért tette, hogy megnyerje kegyét az evangélikusok legfőbb üldözőjének, kinek ő csak eszköze volt t. i. 2. Báró Barkóczy Klárának, Szirmay Tamás sárosmegyei főispán nejének, az esztergomi érsek-primás húgának. (B. Barkóczy Ferencz huga). Ez nemcsak férje birtokain vette el az evangélikusok minden templomait; de mint a főispán neje, a megyei tisztviselőket is arra ösztönözte, hogy az egész megyében vegyék el az ev. templomokat s adják a katholikusoknak. E kettőről Potemkin Ö. (Sáros v. m. 1. Pest. 1863: p. 23.) igy nyilatkozik: „Rákóczy forradalma befejezésével a vallásvillongások uj lángra gyulád tak. Ezen villongások egyik igen élénk színhelye volt Sárosmegye is, hol Luther tanai (mint láttuk) igen elterjedtek s nagy virágzásnak indultak. 1711—1715-ig, tehát négy év alatt, körülbelül' 100 egyházat foglaltak el a protestánsoktól. 1740-ben az evangélikusok által e megyében birt 172 templom 13-ra olvadt le. A leghevesebb protestáns templom-foglaló az akkori megyei alispán Bornemisza István volt, a ki a megye hajdúival községről-községre járván, az evangélikusok templomait erőhatalommal foglalta el, kitiltván azokból a hiveket. Miután ily rövid idő alatt a kath. templomok száma a tulságig megszaporodott, ugy, hogy azokat betölteni a hivek hiányzottaké az akkori kath. uraságok Ígéretek, fenyegetések, sőt olykor (értsd: legtöbbször !) erőszakos eszközökhöz is nyúlta'* s hiveik szaporítására szorgos gondot fordítottak. Az akkori főispán gróf Szirmay Tamás neje b. Barkóczy Klára, az esztergomi érsek huga, óly buzgón (értsd: kegyetlenül!) fára-' dozott, hogy maga egyedül a félmegyét teritette meg. (Hogy milyen volt ezen buzgó fáradozás, lásd alább következő czikkünkben !) Ezen vallásos elfogultság- s viszálynak II. József türelmi rendelete vetett véget." (Potemkin Ö.) 3. Szirmay István, a ki egykor Szent-Mihályon lakott, a ki hogy a börtönből, melybe felségsértési, hűtlensége folytán két izben került, könnyebben szabaduljon, megtagadta ev. hitét s midőn haza jött, nemcsak a maga minden birtokán vétette el jószágigazgatója Szluha György által az evangélikusok templomait, hanem mivel gyermektelen volt, 1694-ben I. Leopold király engedélyével fiává fogadta az azelőtt mindig ev. Dessewffy Tamást, azon feltétellel, hogy áttér a r. kath. hitre. Ez felvevén a gróf Szirmay Tamás nevet s a r. kath. vallást, Szirmay István igen nagy kiterjedésű birtokain mindenféle módon üldözte az evangélikusokat, egész odáig, mig azok legnagyobb része, csekély töredék kivételével, meg nem tagadta ev. hitét. 4. Klobusiczlnj Antal gróf özvegye szül. Szapáry grófnő, a maga Bártfa vidéki birtokain szedte e,l az evangélikusok templomait s kergette el papjaikat. — Továbbá: 5. Szinyei Zsigmond sárosmegyei alispán, b. Barkóczy Klára készséges eszköze és társai : Zombory Miklós, Dobay Károly. 6. Báró Sztáray Imre, a ki Aboson és 7. Raszlaviczy Zsigmond, aki Raszlaviczon vette el az ev.templomot. 8. Keczer András kanonok Soóváron s vidékén. Itt meg kell még emlékeznünk: 9. Tarnóczy Istvánról, a nagy-sárosi visszaállított rom. kath. egyház egyik plébánosáról és sárosmegyei főesperesről, a ki szintén végig járta az egész megyét, részben ezen urakkal, részben a hol tehette magában s csak klerikus segédeire támaszkodva, erővel elszedte az evangélikusoktól templomaikat s átadta azokat az ő alárendelt papjainak s igy folytatta azon munkát, melyet Bársony György s különösen Kolozsváry Imre és Szegedy István az 1672. és 1682-ik években oly lázasztó jogsérelemmel kezdett el. Hogyan katholisálták ezek Sárosmegyét ? Egy egyetlen példa egy egykorú leírásából, melyből következtetést lehet vonni a többire. A forrás czime : „Violentissima Reformatio, vei potius Deformatio Oppidi Héthárs, Septemtilium, „Siebenlinden" in Cottu Saaros per Comitissam Szirmay, natam Barkóczy (Clara) Ao. 1747. et 1748."
