Hörk József: A Sáros-Zempléni Ev. Esperesség története. Kassa 1885.

78 papok a liturgiát az oltárnál igen sokáig latin nyelven végezték. Azonban az egyházi beszéd mindenkor a.nép nyelvén tartatott, valamint korán kezdett a nép nyelvén irt énekeskönyv is használtatni. Ilyen, „ev. énekeskönyv" czimmel, tót nyelven (és magyar, főleg német nyelven) többször nyomatott; többek között 1541., 1572., 1576., 1596-ban. 1636-tól a Lőcsén nyomatott Tranoscius György-féle tót használtatott nagyon, addig leginkább a cseh huszita énekeskönyv volt szokásban. A német nyelv a sz. k. városokon kivül Héthárson s Plavniczán stb. használtatott az istenitiszteletnél. Később, midőn tótok * ' is elegyedtek a németek közé, az istenitiszteletnek nyelve is változott. Héthárson az ev. vallás elpusztulásával a német nyelv is eltűnt. Plavniczán pedig 1845-ben is találkoztak még idősebb emberek, a kik németül beszéltek, az ifjabbak pedig, ámbár'németül beszélni nem tudtak, a Mi atyánkot s más kisebb imácskákat, miket szülőiktől tanultak, németül tudták még recitálni s Plavnitzon 1845-ben tót prédikáczió mellett német énekek énekeltettek. Magyar nyelven sok helyütt végeztetett az istenitisztelet, a mit már azon tény is . bizonyít, hogy 1593-ban egy ev. magyar énekeskönyv nyomtatására volt szükség. (Nyomatott Bártfán.) — Mivel azonban később a tótok mindenütt vegyesen laktak a magyarokkal, a nyelv is váltakozott. Ilyen magyar-tót község később több volt, nevezetesen: Orkuta, Magyar-Jakabíalva, Osztropatak, Nyárs, Szçnt-Mihâly, Nagy-Sáros, melyek eleintén tisztán magyar helységek voltak, számos mással együtt. A Tapoly völgyén is laktak magyarok, de vájjon ezek között az istenitisztelet nyelve a magyar volt-e, okmányilag ki nem mutatható, de igen valószínű. Még a XVII. század derekán is volt 10 tisztán magyar ev. község, .a többiek híveinek legnagyobb része azonban tót volt. Hogy Orkután és Jakabfalván az előtt magyarok laktak, nemcsak az orkutai lelkész Bakay András özvegyének, az esperességhez 1666. jan. 28-án intézett folyamodványából tűnik ki, a melyben arra kéri a séniort, hogy Orkutára és Magyar-Jakabfalvára olyau papokat küldjön ki rendből, a kik magyarul prédikálni képesek, hanem Wächter Dániel, a hires bécsi superintendens Wächter János atyja, volt szebeni német ev. lelkész, 1780-ban irt szebeni ev. egyháztörténetéből is, ki azt mondja: „Orkután még mai nap is élnek idősebb férfiak, a kik otthon és a templomban az imákat s nevezetesen a Mi atyánkot magyar nyelven szokták imádkozni s a kik azt állítják, hogy ők a helybeli magyar iskolában neveltettek s tanultak." 79 Oselfalva, Somos, Somosujfalu, Kendi magyarsága a XVII-ik, Nyárs (magyar vocatora meg van) és Nagy-Sáros (a hová magyar nyelvre jártak a gymnasiumi tanulók) és sok más magyar volt ev. helység, magyarsága pedig csak a XVIII-ik század elejétől pusztult el. A Kálvin sárosmegyei hívei pedig mind magyarok voltak. Calvinismus. Bizonyos, hogy Sárosmegyében több helyütt a helvét hitvallás fogadtatott el, nevezetesen az akkor t. i. a reformatio elején még igen sűrű magyar lakosság által. Ilyen volt a Szeben alatti vidék, a hol ' s nevezetesen SzentMihályon, a Luther hivei a Kálvin híveivel folyton perlekedtek, ugy, hogy az esperességi gyűlésen kellett ügyöket rendezni. Ilyen volt a Tapoly völgye is, a hol leginkább Asgúthon és Komlóson a calvinismus virágzott. A helv. hitvallásuaknak saját templomaik s lelkészeik voltak a XVI. században; Szent-Péteren, Szent-Mihályon, Töczelmésen, Ternyén, Szedikerten, Deméthén, Töltszéken, Kapiban, Asgúthon, Komlóson, Somos-Ujfaluban s egyideig Nagy-Sároson és Eperjesen (a magyar-utczán). Később azonban legnagyobb részök ev. ágostai hitvallásúvá lett s az ágostai hitvallású magyarokkal együtt a betóduló tótság által eltótosittatott. Az 1617. jan. 17-ki szebeni közgyűlés jegyzőkönyve azt bizonyítja, hogy még ekkor is nagy lehetett a reformátusok száma, mert hiszen több sárosi egyházat be akartak kebelezni. A. zempléni ev. egyházak pedig csakis 1663-tól vétettek ki a zempléni ref. főesperest, illetve alesperest joghatósága alól, s p. o. Pazdits, mielőtt ev. egyházzá lett volna, mint meglévő magyar vocatora mutatja, magyar anyanyelvű ref. egyház volt. Hasonló áll Komlósról, Somos-Ujfaluról, Sárosban, Alsóés Felső-Kemenczéről is Abaujmegyében stb. Az 1722-ki „Protonotarialis inquisitió" magyar jegyzőkönyve a calvinismust már csak kevés helyen p. o. Komlóson (p. 194/5.) és Töczelmésen (p. 248/9.) emliti, de itt is már csak néhány lakost említ, mert már ez évben, 1722-ben, egy lelkésztartó helv. hitvallású egyház sem volt Sárosban. Az urak között azonban ekkor még számos hive volt a helvét hitvallásnak.