Hörk József: A Sáros-Zempléni Ev. Esperesség története. Kassa 1885.

48 madszor (2-szer a hívást nem fogadta volt el) Felső-Szalókra lelkészszé. Felszenteltetett Kassán Liefmann Mihály superintendens által 1669. márcz. 21-én. 22. §. Platany Sámuel. Atyja Platany Mátyás daróczi lelkész és sárosi esperes volt ; anyja Matthaeidesz Anna. Platany Sámuel tanulmányait otthon kezdte, majd követvén a számkivetésbe szülőit, Boroszlóban az Erzsébet gymuasiumba járt. Onnan Eperjesre tért vissza; de midőn az ev.-oknak nemcsak eperjesi, de majdnem minden magyarországi iskolája elvétetett, újólag a külföldön folytatta tanulmányait több helyütt, legnagyobbrészt azonban Wittenbergben. És mivel jól énekelt, teljes iskolai életén át choralista volt, s ugy tartotta fel magát. — Ekkor svédországi útjából atyja levele által visszahivatott hazájába és a berzeviczei iskola reetora lett, s azt 4 éven át sikerrel igazgatta. Itt ugy viselte magát, hogy midőn a magyar ev.-ok visszanyerték szabad vallásgyakorlatukat és a 13 szepesi város is szabad vallásgyakorlatot nyert, a szepes-várallyai mindkét nyelvű egyház által lelkészszé választatott meg s Zabler Jakab által szenteltetett fel Bártfán 1695-ben Laetare vasárnapon. Jegyzetben : Midőn Platany Sámuel felnőtt, Pethő gróf udvarába vitetett Sztropkóra, a hol 2 évig annak titkára volt, s már majdnem feledte választott életpályáját, midőn atyja intésére hazatért, s később Boroszlóba ment. Már mint lelkész Szepes-Várallyáról Lublóra idéztetett Lodomirszky Tivadar által s ott fogságra vettetett s 1 havi fogság után elitéltetvén, a hóhér által nyilvánosan megvesszőztetett. Hogy mi okból? Erre az egykorú Holveith azt mondja: hogy azért, mert midőn kiűzetett Váralljáról, éjjel házába visszatért. Patrónusai ekkori veszteségét, önként felajánlott 200 rajnai forinttal téritették meg. Mint Várallyáról száműzött Wagendrüsselbe (Merénybe) hivatván lelkészül, oda 1705-ben el is ment. Innen nagyon-nagyon hivták Osetnekre. De ezen meghívást el nem fogadta. Azonban midőn 1711-ben Rozsnyóra hivták meg, e meghívást 1711. jul. 6-án elfogadta. 1712. nov. 2-án Pixiades György nagy-szlabosi lelkész helyébe alesperessé választotta őt a gömöri esperesség. 1716. januar 9-én Dobsinára ment lelkésznek. 1719. sept. 7-én a gömöri esperességnek Csetneken -tartott esperességi közgyűlésén seniorrái 49 választatott. Meghalt Dobsinán s Antony Sámuel superintendens rendezte temetését. Sírfelirata a dobsinai templomban igy hangzik: „Hoc jacet in tumulo quaeras (quis quaeso) Viator Servus nempe Dei, crede fidelis erat" stb., s végül „0 felix Samuel Christi comes exul ab ore Cum Paulo caesus caelica regna tenes". Neje Procopius Rosina, egy szebeni polgár leánya, magtalanul halt még. 22. §. Sitnay György. Nagy szolgálatokat tett az ev. egyháznak. Elvégezvén tanulmányait, eleintén Turóczmegyében tanított. Onnan Eperjesre került, a hol mint tanár, többek között a későbbi kükemezei lelkészt, Johaunidesz Mihályt is tanította. (Joh. Mih. 1694. márczius 14-én Zabler Jakab superintendens által Bártfán szenteltetett fel.) Eperjesről Berzeviczére ment s itt mind a tanuló-ifjuság, mind pedig a maga .nagy hasznára működött. Tanítványa volt itt többek között Lang Dániel, később rozsnyói (fő) német lelkész, a ki majd kézsmárki lelkész lett. (Felszenteltetett 1716. febr. 8-án Csetneken.) Berzeviczéről a syntaxis tanitására 1705-ben Beszterczebányára vitetett, a hol alig töltött 1 évet, máris Puchóra hivták igazgatónak. De itt sem volt soká. Mert kitűnő tulajdonait felismervén Tura egyház, a maga lelkészeül választotta őt. Itt kitüntetvén magát, a berencsi (nyit'ramegyei) esperesség jegyzőjévé választatott egyhangúlag. Mint ilyen irta alá az 1707-ki rózsahegyi zsinatra menő esperességi követek igazoló leveleit 1707. márczius 7-én. • 23. §. Dubovszky Márton. Zolnay János kézirata szerint 1712-ben volt itt rector. Leányát Petitz János berzeviczei lekész vette nőül. A senioralis okmányokban. „clarissimus dominus"-nak mondatik. — Zolnay szerint Valószínűleg ez azon Dubovszky Márton, a ki 1682-ben az eperjesi í pllegiumon tanár volt s a kit A. L. Munyay : História Collegii ffi/^perjessiensis „Tria solemnia" cziiuű 1837-ben megjelent művében említ. 4