Zelenka Pál: A Magyarhoni Egyet. Ev. Egyházi Gyámintézet multja és jelene. Miskolc 1885.

II. Fejezet

68 Főtanodáink állása anyagilag némileg biztosítva van ugyan; de közel sem oly mértékben, hogy itt megállapodni lehessen; a velők kapcsolatban levő tanitóképezdék még csak első gyermekkorukat élik s épen azért a dajkáló kezek szükségét mélyen érzik. Egyházainkat illetőleg: a már létezőknek is egy része alig birja magát fenntartani. Templomaink a vallás méltóságának, iskoláink a nevelés czéljainak ritka helyen felelnek meg; az egyházi épületek a legtöbb helyeken nagyon is szegényes állapotban vannak; lelkészeink s iskolatanítóinknak legalább egy harmadrésze nem bir annyi jövedelemmel, hogy a legnagyobb takarékosság mellett is képes volna családját eltartani s gyermekeit illően neveltetni; — de vannak sok oly helységek is, hol az evang. lakosok más hitfelekezetüek közt elszórva az elenyészés veszélyeinek vannak kitéve, miután az anya-egyház távolléte miatt sem maguk a vallás vigasztalásaiban kellő mértékben nem részesülhetnek, sem gyermekeiket meggyőződésökkel megegyező vallásos elvekben nem neveltethetik. Egyházunk ezen szomorú anyagi állása birta arra a négy egyházkerület egyetemes gyűlését, hogy enyhítésére, követve külföldi hitrokonink buzdító példáját, egy egyházi Gyámintézetet állítana fel s annak életbeléptetésével s vezetésével egy központi választmányt bizna meg. Midőn ezen választmány a reá bízott szent ügyben működéseit Isten nevében megkezdi, szükségesnek látja mindenek előtt azon vezérelveket, melyeket működéseiben követni szándékozik, nyilvánítani; a mit ezennel a következő programm által teljesít: »Az egyetemes ágost. hí tv. ev. egyházi gyámintézet czélja: már létező egyházaink s tanintézeteink felsegélése, s a hol kívántatik, ujaknak felállítása; — s ezen czélt, a hívek bár mi módoni kényszerítése nélkül, egyedül a keresztény szeretet önkénytes áldozatai által kívánja létesíteni.« Ezen kettős elvet részletekben a következő módon kívánja a központi bizottmány életbe léptetni: 1. A gyámintézet csak egyházakat s tanintézeteket gyámolít; de személyre szóló adományokat nem osztogat. Ezek részére léteznek azon jótékony intézetek, hol az illetők magukat, s illetőleg özvegyeiket s árváikat biztosíthatják. 2. Az egyházakat is tűz- vagy más elemi csapás esetében csak kivételesen gyámolítandja; egyébiránt pedig oda utasítja őket, hogy egyházi épületeiket kármentesítsék a hazai kár-