Zelenka Pál: A Magyarhoni Egyet. Ev. Egyházi Gyámintézet multja és jelene. Miskolc 1885.
I. Fejezet
v42 tétlenségünket bevalló pirulás, volt hanyagságunkat tanúsító mellverés. Az e részben történt és történő gyakori, a füleket és halántékokat elborító egyetemes pirulás kiváltképen nekem szokott jutni. Feljajdultam Hodrusbánya, Léva, Kikinda, Tálya s most feljajduló félben vagyok Vácz és Baja felett. Jajdulásaimat meghallá az ég és a távol testvérekkel is meghallatá, nemcsak meghallá s meghallatá, hanem meghallgatá és meghallgattatá. És jött a segedelem és megóvtuk a kótya-vetyétől a templomokat és Istennek házakat épiténk. De minden levélben, mely a segedelmet kisérte, ezen kérdés állott: Hát ti mit tesztek a magatok szegényeiért? 5 6) Én pedig feleltem: Adjatok, várjatok, majd mi is teszünk! 5 7) De ha az ember azt 1843 óta minden évben tizenötször feleli és még sem tesz semmit s nem váltja be szavát, azok pedig ismét minden levélben megújítják ama kérdésüket, ne piruljon-e el az ember fel a fülekig és halántékokig és le a nyaknak az ő csigájáig? Több körülmény hátráltatja ezen mindnyájunkra nézve nélkülözhetlen intézet életbe léptetését. Hátráltatja: 1) Hogy a középponti választmány hanyag és semmit sem tesz, névszerint pedig ez idén épen az egyetemes gyűlés alkalmával még csak ülést sem tartott, hogy legalább igyekezett volna befogadni a dolgot pártoló gyülekezetet, milyen például Kőszeg és Győr dunántul, kik a pénzt is elhozták magukkal s aztán visszavitték. 2) Hogy a papok közt sokan kákán csomót keresők, a segedelmi készség fölébresztéeében kontárok, magok bajai mellett mások s az egyetem baja iránt részvétlenek, a gépen jobbra-balra tapogatódzók, de ügyetlenek épen e gép billentyűjét kitapogatni az egyház egyetemes látköréhez felvergődni nem igyekezők, hanem saját parochiájuk körűi a világ négy részeire négy magyar mértföldig terjedő láthatárukkal megelégedők, s imáik, vágyaik, életök és halálok e határok konyulatán belül csaponganak. 3) Hogy a világiak közt sokan az egyház iránt tartozó kötelességeik egész sommáját lefizetve vélik az által, ha a papokat, mint mondani szokás, schachban tartják. — Köszönöm szépen, nem próbálhatnánk-e kissé többet is? Ti papok is vagytok az evangyéliom értelmében, ha csakugyan azok volnátok. Feltehát! hirdessétek, mi az egyházra nézve szükséges, ajánljatok, mint felügyelők, mint egyháztagok 5l i) »Und was thut ihr denn für Euere bedrängten Glaubensgenossen?« 5 7) »Gebt nur her und wartet nur zu, wir wollen's schon machen !«
