Zelenka Pál: A Magyarhoni Egyet. Ev. Egyházi Gyámintézet multja és jelene. Miskolc 1885.

I. Fejezet

v43 imádkozzatok, izzadjatok, fáradjatok velünk, — vagy tán éppen helyettünk, már amint jő. No de épen az hozatik kétségbe, hogy ez a gyámintézet oly szükséges volna, s ez a 4-ik akadály, melyet a választmánynak minden áron el kellene hárítania. Egykor, midőn a fentemiitett német kérdés intéztetett hozzám, a pirulás haragos vörös színével elborított arczokkal merő kínomban ezt válaszolám: Igenis, mi sokat teszünk a gyámintézet meghonosítása mellett e hazában, mert az a mi egyházunkban már 300 év óta divatozik, csakhogy még neve és alakja hiányzott. Itt minden, a mit tehetünk csak ezen alak előteremtése lehet. És tréfán kívül, nem lenne-e tetemes nyereség abban, ha ezen alakot, rendet, organicus összefüggést teremthetné elő a gyámintézet ? Azt mondanám, gondolkozzunk felőle, de tudom, hogy hiába mondanám. Mert aki e sorokat olvassa, a szerint a mint a fent előszámlált 3 pont valamelyike alá tartozik, nem a gyámintézetről, hanem arról fog gondolkodni, hogy mi borzasztó vakmerőség az ily vádakkal kelni ki az emberek ellen. Gondolkodni fogunk tán ünnepélyes protestatiók felől. Lépjünk szövetségre, ineamus pactum, a következő két pont szerint: Primo: Én szánom és bánom a három pont alatt mondottakat, s ha szombat nem volna, ki is törölném, egyszersmind töredelmesen viselem a rám rovandó büntetést. Secundo: A három pont alatti urak pedig kötelezik magukat, hogy a gyámintézet életbe léptetése körül az emberileg lehető legnagyobb buzgóságot tanúsítják. Ámen! Ámen! És ez a két Amen annyit jelent: »a leány nem halt meg, csak alszik«. Felkölti azt Isten kegyelme és az egyház jó szelleme idejében! MÁSODIK KÍSÉRLET. Előzmények. »Gondoljatok ezután jobban ügyeitekről, nagyobb éberséggel mint eddigien, fennmaradást ok forog kérdésben. Gondoljátok meg az Isten szerelméért, hogy Istenben, jogban, csak az éberek, csak a munkások lelnek támaszt.« 5

6) 5(

i) Frangepán Ferencz Verbőtzy Istvánhoz.