Zelenka Pál: A Magyarhoni Egyet. Ev. Egyházi Gyámintézet multja és jelene. Miskolc 1885.

I. Fejezet

v25 Ezután előadá az intézet második ideiglenes titoknoka T eichengräber Lajos a gyámintézet eddigi valamennyi gyűlése jegyzőkönyveinek rövid kivonatát, kijelentvén egyszersmind —a jegyzőkönyvek nyoma szerint indulva — a legközelebb teendőket, a mint azokat az alapszerkezet kivánja. — Továbbá örvendetes hírül szolgált a gyűlésnek részint a titkárok, részint más jelenvolt s különösen vidéki tagok által előadva a már alakult vagy alakulófélben levő gyülekezeti gyámintézetekről tudósítást hallhatni. Ennek folytában némely akadályok hozattak fel, melyek mint mondatott, okot szolgáltattak arra, hogy eddigelé több gyülek. gy. nem alakult meg. Ilyen akadályok p. azon vád, melylyel a gyámintézet illettetik, mintha a supplicatiókat el akarná törülni, s mintha hasonlót tenni szándékoznék a collecták és albisátiókkal, holott a kéregetésnek ezen nemei nemcsak törvényesen megengedvék és megszokottak, hanem azok a csaknem egyedüli gyámolitást teszik, melyre szegényebb gyülekezeteink és iskoláink a helybeli gyűjtéseken kivül még támaszkodhatnának. Ennek következtében kifejeztetett azon kérelem, miszerint a gy. intézeti alapszabályokból az egész bevezetés, amelyben az ütközés pontja foglaltatnék, hagyatnék el s azzal a kéregetéseket eltörlő szándék is vettetnék félre. Erre s más egyébre nézve kimondatott, miként a gyámintézet a supplicatiókat stb. eltörölni épen nem akarja, hanem inkább azok gyakorlata mellett akar még egy uj adakozási utat nyitni, a melyen haladva mindnyájunk által mindnyájan segíthetnénk; kéregetni ezentúl is és mindenkor és mindenütt szabad lesz az ügyefogyott prot. gyülekezetek és iskoláknak; de a kéregetések évről-évre csökkenő eredménye őket semmikép ki nem elégítheti már, mivel azok forrása fogyni, sőt egészen kiapadni látszik és ki is apadhatand, még mielőtt más, egyházunkat fenntartható és gyarapítható anyagi módokról és forrásokról gondoskodhattunk; tehát a különnemű kéregetések szabadonhagyása és semminemű gátlása mellett egyedül azt óhajtja a gyámintézet, hogy legyen egy közpénztár is, egy közforrás, a melynek megtöltésére minden egyes gyülekezetek járuljanak, belőle a legkiáltóbb egyházi és iskolai szükségek fedeztetendvén, szegény gyülekezetek gyámolítatandván, uj keletkezők segíttetendvéns általában mind a beszedés, mind a kiosztás rendezettebb és fogyaték nélküli módon és uton eszközöltetvén s e közforrásnak nem volna szabad kiapadni sohasem stb. Ez és ehez hasonló véd-okok mondattak el bőviben a gy. intézet védelmezésére azon gyanú ellen, mintha a supplicatiókat egyenesen eltörölni akarná vagy eltörölni csak merné is. Az alapszabályokon azonban e pontra nézve, a mely ugy is csak a bevezetésben van, ezúttal változás nem történt, mert nem is történhetik mindaddig, miglen— talán már a jövő évre — gyámintézeti képviseleti gyűlés