Zelenka Pál: Emléklapok a Miskolczi Ág. Hitv. Ev. Anyaszentegyház évszázados életkönyvéből (Miskolc, 1888)

NYOLCZADIK LAP. A SZERETETET GYAKORLÓ EGYHÁZ

NYOLCZADIK LAP. A SZERETETET GYAKORLÓ EGYHÁZ. kinek sok adatott, attól sok kívántatik. Hogy ha az ev. egyháznak adatott látható s mégis örökre ható szellemfő gyanánt az embervilág megváltója, az, hogy az ő tanitása, példája legyen a hiendők és teendők kizárólagos kútfeje, — evangyélioma legyen egyedüli szent forrása üdvhez vezető életének, s ha angyalok szólnának is mást. mint ami megirva vagyon, egyedül a sz. irás legyen szent törvénye: akkor ezen és az ilyen evangy. egyház nem tehet egyebet, mint hogy cselekedete is ép olyan legyen milyen ev. hite, példaadása olyan, milyen a példaadó, minden törekvése olyan, milyen volt annak szent élete, ki megmondta volt: „Arról ismernek meg titeket, hogy tanítványaim vagytok, hogy ha egymást szeretenditek." Ev. egyházaink jellege, ismérve kell, hogy az a szeretet legyen, melynek nagyobb öröme telik a segedelem nyújtásában, mint elfogadásában. Nemcsak önmagára gondol hon, hanem hitsorsos népére is künn, mint egy család tagjait pártfogolja és oltalmazza. Az erősebb segíti a gyengébbet, a békés viszonyban élő pártjára kél a háborgatottnak és üldözöttnek, a hitsorsos szive, az egyház perselye mindig nyitva azok javára, kiknek segedelemre, vigaszra, mentő angyalra van szükségük. Kifogásnak, mentségnek itt nincs helye. Idegen ajtókon nem kopogtathat hitsorsos szegény a nélkül, hogy kéregető levelével ne mutassa be saját egyháza szegénységi bizonyítványát is egyúttal, kiáltó és sújtó vádlevél gyanánt ezen par excellence szeretet egyháza ellen. Helyi egyházunk alapitói, dicséret nekik, anyaegyházat szervezés első gondjai közé ezt a szeretetet felvették, a kibontott zászló-