Zelenka Pál: Emléklapok a Miskolczi Ág. Hitv. Ev. Anyaszentegyház évszázados életkönyvéből (Miskolc, 1888)

ÖTÖDIK LAP. A TANITÓ EGYHÁZ

dokkal, atyai rábeszélésekkel, barátságos szabályokkal, fontos intésekkel, különféle fegyelmi büntetésekkel, de nem a test fenyítésével, a mely ha elkerülhetlen volna, csak a felügyelő jelenlétében történjék. A büntetésnél tekintettel kell lenni a nemre, egészségre, és a test állapotjára. 5. Vezesse a tanulókat engedelmességre és hódolatra, a mit könnyen elér, ha az i-ső pont szerint azok bizalmát és szeretetét saját okossága szerint magának megszerzendette. Sarkalatosképen pedig 6. Oltson beléjök szeretetet még más erények iránt is, a milyenek az őszinteség és buzgóság, igazmondóság és hallgatagság ; ellenben a megvetendő vétkeket utasitsa vissza, a milyenek a hazugság, csalárdság, kapzsiság, tettetés, ravaszság, megátalkodottság, hízelgés és nyelvesség, a mire nézve a kellő czélt annál könnyebben érendi el, ha az erényekről gyakrabban intéz beszédet a tanítványokhoz, a bennök észrevetteket dicsérendi; ellenben a vétkeket elébb szeliden azután komolyan is az erényekkel valő összehasonlításban megvetendőknek nyilvánítja; leginkább pedig tárja fel előttük minden alkalmatosságát a henyeségnek, a melyből minden roszak származnak, a miért is az ördög párnájának neveztetik. A jó neveléshez és tanításhoz tartozik továbbá 7. Hogy a tanítványokat mindenféle ártalmas előítéletektől és innen-onnan merített babonáktól elszoktassa; őket mindenek felől értelmesen gondolkozni és ítélni korán megszoktassa, a mi megtörténhetik, ha megmagyarázatlanul semmit sem tanitand, a tanulás kívánságát — gyakrabban feltárva annak gyümölcsét — bennök ébren tartsa; tanitsa azokat, hogy úgy saját mint mások életéből az okosság szabályait levonják és mindig ajánlja azt, a mi másokban szép és dicséretes, a tanicványoknak utánzás végett. Továbbá 8. Ez okból vezesse a tanulókat a szeretetre, istennek félelmére és tiszteletére, különösen pedig a világ megváltójának tiszteletére és vallására, továbbá szorgalomra és munkásságra, józanságra és mértékletességre mindenekben, minden embernek közös szeretetére, mások iránti szolgálatkészségre, szerénységre, barátságra, udvariasságra, illemre, mindenek iránt békére és engesztelékenységre, díszességre, a jó rend megtartására és a külső tisztességre vagyis polgáriasságra, mindezek ha nem egészen is, nagy részben mégis tanítás és intés, főképen pedig jó példaadás által elérhetők. Az ily intések és figyelmeztetések pedig