Breznyik János: A Selmecbányai Ágost. Hitv. Evang. Egyház és lyceum története 17–19. sz. (Selmecbánya, 1889)

Ötödik fejezet - Egyházi viszonyok 1600–1673-ig - Decker Raymund jezsuitafő az evangelikus papokat a városból kiűzetni kívánja - Az evangelikus papok Pozsonyba idéztetnek, ott lázadókul elítéltetnek és száműzetnek

schltissel von dem Glöckner (egyházfi) strietissime abgefordert, wie auch alle Kirchenornamente, so auch recentissime die Evangelischen gestiftet ; sodann auch die Schlüssel von der Hodrischer Kirche von H. Elia Angermann, alldraussigen Residenten, und der Eisenbacher Kirche von den Geschwornen abgenommen." — Mily zajt ütött a tanács csak 3 évvel ezelőtt, midőn az alsó templomot elvették, óvást tett a rablás ellen ; ide-oda folyamodott közbenjárásért és jogorvoslatért ; önvédelmi jog alkalmazásával fenyegetődzött, lia a sérelem meg nem szüntettetik, most, midőn az iskolával s paplakkal együtt a többi 3 templom is lefoglaltatott, (igaz, a már nagyrészt kath. tanács közreműködésével,) az ev. lakosság, bár még legalább 7 nyolcadát képezte a városi népességnek, a hatalmaskodást tétlen nézte. Oly annyira megfélemlítették a lelkeket a bécsi, bécsújhelyi s pozsonyi vérpadok, a folytonos elfogatások s jószágelkobzások, s a netalán háborogni merők ellen bármikor erőszakot használni kész fegyveres csapatok ! (Ugyanez évben foglaltattak le Korponán, Beszterce-, Körmöc-, Új-bányán s más bányavárosokban is a templomok. A protestánsoktól ekkor országszerte elvett templomok száma százakra megy.) Az ellenfelek azonban a templomok elvételével be nem érték. A lelkészek Titius Godofréd archidiaconus, Hofstädter Ádám német és Pilárik Illés tót káplánok magánházakban tartottak istenitiszteletet, kereszteltek, eskettek, temettek, kiszolgáltatták az Úr vacsoráját; vigasztalták, bíztatták, bátorították, kitartásra intették híveiket. Windiscli főpap épp e háborgós időben betegen feküdt. Még 1669-ben, kevéssel az alsó templomnak elvétele előtt, vizkereszt utáni vasárnap, midőn a szószéken az evangéliumot olvasá, szél ütötte. Félholtan vitetett haza s többé fel sem üdült. 1672 dec. 12-én mult ki, s így elkerülte azon csapást, mely következő évben a bányavárosi papokat érte. Az egyház ügyeit