Breznyik János: A Selmecbányai Ágost. Hitv. Evang. Egyház és lyceum története 17–19. sz. (Selmecbánya, 1889)

Ötödik fejezet - Egyházi viszonyok 1600–1673-ig - A német templomnak erőhatalommal való lefoglalása - A kárpátaljai 13 megyének nemessége Hont megyét közbenjárásra szólítja fel a selmeciek vallásos sérelmeik ügyében, ennek magyar válasza - A selmeciek lázongása a német templom lefoglalása miatt: a Zrinyi Péter és Rákócy Ferenc-féle támadás gyászos következményei Selmecen

cseltvető jezsuiták segélyére küldött a városba. Mi­ért is tisztelve tisztelt kedves lelki atyáink, tanácso­sabb erőszakot jókor erőszakkal megtorolni s szabad­ságért életet és vagyont is kockáztatni (Leib und Leben, Gut und Blut in die Schanzen setzen), ne­hogy mi elsők legyünk, kik Isten dicsőségeért gyá­ván ölbe teszszük kezeinket s lelketlenül elcsügge­dünk ! Ha elleninknek szándékuk most sikerül, később neki bátorodnak s hatalmaskodásaikat felső Magyar­országban folytatni fogják. Sőt majdan kedves lelki atyáink is megbánják, lia a sor önökre kerül". (Kocli itt jósként beszélt. Csakugyan megtörtént, mit jöven­dölt. A jezsuiták a francia közmondás szerint : l'ap­pétit vient en mangeant" a protestánsok békés maga­viselete által neki bátorodva mindig tovább mentek hatalmaskodásaikban, s lia tőlük függ, a protestan­tismust honunkban is oly sorsra juttatják vala, a milyenre az az osztrák tartományokban jutott.) Kocli beszédjére még nagyobb zaj lett mind a templomban, mind kivül. A lelkészek erre még egyszer estek térdre s felemelve kezeiket, Jézus nevére kérték a zajongókat, csillapodjanak le s menjenek békén ha­za : ők magok lesznek azon. hogy a templom nekik visszaadassék s hogy szavukat megállják, a főbbek­nek. kik az oltár előtt állának, sorban nyújtották jobbjaikat. Erre Kocli úr az őröket az állomásokról eltávolíttata. A nép, mely 3000 léleknél is többre rúgott, elhagyva a táborhelyet, csendesen szétoszlott. Éjjel a német katonák is, kik 3 nap és éjjel a tem­plomban voltak zárkózva, titkon eltávoztak, de a templom tovább is zárva maradt. (S e kis lutheránus rebelliónak vége? Lássuk, mit ír ez ügyről tovább Buchholz.) A pünkösdi ünnepek után császári biz­tosok jöttek a városba, egy császári rendelettel, kik­kel az akkori hontmegyei alispán is volt több tábla­bíróval együtt, az evangélikusoktól elvették a templomot s a jezsuitáknak i den Jezu wi­dern) adták által. Az evangélikusok akkor értet-

Next

/
Thumbnails
Contents