Breznyik János: A Selmecbányai Ágost. Hitv. Evang. Egyház és lyceum története 17–19. sz. (Selmecbánya, 1889)

Ötödik fejezet - Egyházi viszonyok 1600–1673-ig - A német templomnak erőhatalommal való lefoglalása - A kárpátaljai 13 megyének nemessége Hont megyét közbenjárásra szólítja fel a selmeciek vallásos sérelmeik ügyében, ennek magyar válasza - A selmeciek lázongása a német templom lefoglalása miatt: a Zrinyi Péter és Rákócy Ferenc-féle támadás gyászos következményei Selmecen

ték meg, mit mondott Koch úr, de már későn volt, a sánc védelme el volt mulasztva. A mit a farkas egyszer elragad, nem bocsátja el. Alig múlt el egy év, a jezsuiták hatalmaskodásaikat országszerte tovább folytatták. A templom elvétele után kénytelenek voltunk, mint lehetett, magunkon segíteni. A németek az isteni tiszteletet vasárnap és csütörtökön reggel a városházi, a tótok a felsőpiaci templomban tartották ; délután ezek a városháziban, a németek pedig a felsőben. A halotti beszédek azontúl is a frauenbergiben tartattak az ev. temető mellett, hol az evangélikusok tovább is eltakarítgatták halottjaikat. Még Koch úrról is kell megemlékeznem. Alig mult el egynehány hét a templom elvétele után, Kocli úr egészsége helyreállitása végett a vihnyei fürdőbe ment. Ott a kamarai hajdúk egy éjjel rátámadtak, kiragadták ágyából s a Zsarnóca közelében fekvő revistyei várba fogva vitték, ott vasra verték s hetekig 10 darabant által őriztették. Itt gyermekeivel, Anna Máriával, Mihálylyal és Jeromossal többször meglátogattam, midőn neki élelmi szereket vittünk. Egynehány hétig tartották fogva, aztán szabadon bocsátották, mert a kincstárnak rá nagy szüksége volt, nélküle a bányákban semmire sem tudtak menni. Nagy mester (Künstler) volt, kititnő geometra, bányamérnök ; a bányákat felmérni, az aknákat kijelölni nálánál jobban senki sem tudta. Egynehány évre eltávoztom után iszonyúan üldözték s mint értesültem, hitét is megváltoztatni kényszerítették, de aztán nem soká élt." Mi e tudósitást néhai Petjan Dániel, pribelyi ev. lelkésznek evang. egyházunkat érdeklő adatokban gazdag, vaskos kéziratából vettük, ki meg azt Scholz János, matheóci lelkésznek, Buchholz eredeti emlékiratából szórúlszóra átirt feljegyzéseiből merítette. Az evangélikusok a templomot csakugyan nem kapták vissza. Sőt nem sokára még gonoszabb dolgok következtek be. A Zrínyi és Rákócy-féle fel-