Breznyik János: A Selmecbányai Ágost. Hitv. Evang. Egyház és lyceum története 17–19. sz. (Selmecbánya, 1889)

Ötödik fejezet - Egyházi viszonyok 1600–1673-ig - A német templomnak erőhatalommal való lefoglalása - A kárpátaljai 13 megyének nemessége Hont megyét közbenjárásra szólítja fel a selmeciek vallásos sérelmeik ügyében, ennek magyar válasza - A selmeciek lázongása a német templom lefoglalása miatt: a Zrinyi Péter és Rákócy Ferenc-féle támadás gyászos következményei Selmecen

lékirataiban feljegyezve találunk, a mely bizonyságul szolgál, hogy a selmeciek nem voltak oly esigavérüek, hogy templomuk elvételét közönyösen nézték volna. A tudósítás így hangzik: 1669-ben, szól Buchholz, a nagy hétben (in der Charwoche) kórházi (mostani katli. német) templomunkat bezárták, úgy hogy benne a húsvétot nem tarthattuk, hanem kénytelenek voltunk a piaci és városházi templomokba szorulni. Ezelőtt vasár- és ünnepnapokon a németek reggeli 7 órakor a nagy kórházi templomba jártak, a vendek (tótok) a piacon lévőbe (mostani kath. tót templomba) ; délután ebben a németek, a tótok pedig a városháziban (Anna-kápolnában tartották az isteni tiszteletet, a kórházi ilyenkor üresen állott. A csütörtöki német prédikációk is a kórházi templomban szoktak tartatni. E templom a nagyhéttől fogva pünkösd előtti csütörtökig zárva, lepecsételve, üresen állott. Ekkor éjjel 300 német katonát helyeztek el benne. (Húsvét vasárnapja ez évben ápr. 21-én volt, pünkösd jún. 9-én. Föntebb előadottak szerint a templomot a jezsuiták már febr. 15-én foglalták el. Meglehet, az isteni tiszteletet benne a nagy böjtben tartották is, de mivel az evang. lakosság háborgott, a tanács lépéseket tett a templom visszaszerzése iránt s attól lehetett tartani, hogy a nép dühe a húsvéti ünnepek alatt kitör, ha látni fogja, hogy ott a katholikusok végzik szokott szertartásaikat, tán óvatosságból addig is, mig az ügy az illető helyen el fog intéztetni, jónak látszott bezárni a templomot, úgy hogy sem az egyik, sem a másik fél ne használhassa. Ki tette, nem tudjuk. A pünkösdi ünnepek közeledtével megújult az aggodalom és félelem a katholikusok részéről, innen a katonaság elhelyezése a templomban.) A mint annak híre, folytatja tovább Buchholz, elterjedt, hogy a templom katonasággal van megrakva, a nép nyugtalankodni kezdett (war schwürig), de csendesen maradt. Az én gazdám, Koch Mihály (ez bányamérnök volt, Buchholz, mint III. osztb. collega,