Breznyik János: A Selmecbányai Ágost. Hitv. Evang. Egyház és lyceum története 17–19. sz. (Selmecbánya, 1889)

Ötödik fejezet - Egyházi viszonyok 1600–1673-ig - A német templomnak erőhatalommal való lefoglalása - A kárpátaljai 13 megyének nemessége Hont megyét közbenjárásra szólítja fel a selmeciek vallásos sérelmeik ügyében, ennek magyar válasza - A selmeciek lázongása a német templom lefoglalása miatt: a Zrinyi Péter és Rákócy Ferenc-féle támadás gyászos következményei Selmecen

tanár, magánórákban gyermekeit tanította, a miért nála szállást és élelmet kapott) 10 órakor jött haza s készen lévén az ebéd, azonnal tálaltatott. Miután keveset evett, felkelt, más szobába ment s csakha­mar kijött egy pár puskát hozva magával s lőport és golyót, azokat azonnal megtölté, egyiket nekem adta, a másikat megtartotta ; kelevézt fogott kezébe s nekem mondá : Praeceptor úr, kössön kardot, hoz­zon magával lőport s golyót és jöjjön velem, egy kicsit sétálni megyünk. Én azt hittem, a kertbe megyünk célba lődözni, mit mulatságból gyakran szok­tunk tenni. Megtettem, mit kivánt s követtem. Egy­más mellett mentünk Frauenberg felé. Útközben sem­mit sem szólott, min nagyon csodálkoztam. A mint Meissnerhez, a bányászok zászlótartójához értünk, ki az ut mellett lakott, ezt kihívá, meghagyva neki, hogy a zászlót is hozza magával. Közelében lakott Silvester a városi dobos, ennek is bekiálta az ablakon, jöjjön ki a dobbal s kövesse. Mind a kettő megtette, mit nekik Koch parancsolt. Bennem külö­nös gondolatok támadtak, a mint ezeket nyomunk­ban láttam, de nem mertem gazdámat kérdezni, mi a szándéka. Csakhamar felértünk a Frauenbergre, az újvár alá. Alig tudtam bevárni, mi fog következni. Koch úr csakhamar vereti a dobot s lobogtatja a zász­lót. A mint ezt a városban hallották és látták, a pol­gárok és bányászok mindenfelől fegyveresen csődülni s gyülekezni kezdének, úgy hogy alig 2 óra alatt 2000-nél is többen összegyűltek. Nemsokára körbe állottak, Koch úr közéjük lépett s kérdé : akarják-e a város és bányászok szabadságait megvédeni? Igen, igen (Ja, ja, ja), volt a hangos válasz. Erre szépen sorakozának, mert már elébb is tizedeseik, őrmeste­reik, hadnagyaik, századosaik s más tisztjeik is vol­tak, kik őket fegyverben gyakorolták, hogy a várost a gyakori török veszély ellen megvédjék. Az új vá­rat őrséggel rakták meg s az ágyúkat oda irányzák, hová Koch rendelé, mire az egész tömeg háromszor 4*

Next

/
Thumbnails
Contents