Breznyik János: A Selmecbányai Ágost. Hitv. Evang. Egyház és lyceum története 17–19. sz. (Selmecbánya, 1889)

Ötödik fejezet - Egyházi viszonyok 1600–1673-ig - Katholikus bányabírónak törvény ellenes kineveztetése s a bányabirtokosoknak és a nádornak ez ellen hasztalan óvástétele; a bányabirtokosoknak zaklattatása a kinevezett bányabíró által

akar ellenszegülni, kész a hivatalt elvállalni, deokvetetlen el kellett utaznia s kéri magának a helyet a templomban tovább is fentartatni." A többi tanácsosok oda nyilatkoztak, hogy rá ugyan többé nem szavaznak. A dolog vége : a tanács nein tágított. A jegyzőkönyvben áll : Jubetur sententia publicari, quae publicata est in foribus hypocausti exterius, sed extra magistrum excubiarum nemine praesente. Az Ítélet kihirdettetett, a fűtőhelyiség küszöbén, de csak a hajdúk őrmestere volt jelen. Ez eset is mutatja, mennyire őrködött a tanács, még 1664-ben a felett, hogy kath. tanácsbeli közéjök be ne furakodjék, vagy rájok ne tukmáltassék s minden őrködésök mellett, alig 10 év múlva, a kamara kívánságára majdnem az egész tanácsot katholikusokból kellett összeállítani. A kincstár egyelőre 1665. májusban kath. bányabírót nevezett ki Selmecen, Waldreich Zachariast (persona extranea et non civilis áll a városnak egyik panaszlevelében , Körmöcbányán pedig Vicht er János Andrást, mindamellett, hogy olyannak Selmecen még 1664. elején Lansee Gyula egyhangúlag volt a polgárság által megválasztva s megerősítés végett azonnal felterjesztve, de meg nem erősíttetett. Lansee halála után (1667. márt. 11-én a tanács Augermann Illést választotta bányabírónak, de a kamara ezt sem akarta megerősíteni. Hiába folyamodott Selmec a többi bányavárosokkal a megyékhez és nádorhoz, orvoslást kérve a jogsérelmek ellen, hiába kérte ennek közbenjárását Rotlial kamaraelnöknél; mert bár amaz 1665. aug. ennél közbenjárt is, és pedig magyar nyelven irt levélben, kérve őt „hogy a szokatlan és törvénytelen abusus tolláltatván, a polgárok a haza törvényeiben fundált jó szokásaikban megmaradhassanak s elébbi Bergmesterök restituáltassék," — a közbenjárásnak semmi sikere sem volt. Waldreich tovább is bitorolta a bányabírói tisztet s nem sziint meg a polgárokat tiszttársaival együtt új sérelmekkel