Breznyik János: A Selmecbányai Ágost. Hitv. Evang. Egyház és lyceum története 17–19. sz. (Selmecbánya, 1889)

Ötödik fejezet - Egyházi viszonyok 1600–1673-ig - Katholikus bányabírónak törvény ellenes kineveztetése s a bányabirtokosoknak és a nádornak ez ellen hasztalan óvástétele; a bányabirtokosoknak zaklattatása a kinevezett bányabíró által

jönnie. Ad haec senatus: Vájjon nem vétkezett-e az egyház ellen és nem bizonyított-e be istentelenséget, midőn először Istennek és szent igéjének ellenszegült, — másodszor fensőbbségét megveti és lenézi, — harmadszor az elébe oly barátságosan és keresztyéniesen eléterjesztett nagy veszedelmet a kath. tanácsbelit illetőleg, melynek elejét kellene venni, s így vallását is kevésbe veszi s a bajt mintegy a tanácsra hárítja, s végre negyedszer polgári esküjét megszegte, tehát eskiiszegő. Limpach mindemellett is elutazott. Novemb. 1-én Windisch főpap és Titius káplán megjelennek a tanács előtt s közbenjárnak Limpachért, hogy ő nem makacsságból vonakodott a tisztet elvállalni, hanem nemesi szabadalmainál fogva s a dolognak rá nézve alkalmatlan volta miatt; ő szívesen szolgálja a várost s nem akar az egyházból kirekesztetni, (a sacris arcirt werden). A tanács viszonzá, hogy salva conscientia s Ítéletétől többé nem léphet vissza, azt végrehajtani kívánja, sőt kéri a papságot, hagyjon fel a Limpachért való közbenjárással. Azonban ha őt lelkiismerete megnyugtatására és saját felelősségére isteni tisztelethez akarja bocsátani, az szabadjában áll, de a tanács arra kéri, ha majd a közbenjárás a templomban megtörténik, e szókat is vegye fel, a könyörgésbe : „hogy Limpach, mint törelmetlen és engesztelhetetlen bűnös utazott el, s útjáról magába szálltán térjen vissza." A pap erre azt felelte, hogy a tanács állami és városi ügyekben, (in politicis et civilibus rebus) teheti, mi neki tetszik, de egyháziakban, (in sacris), a főpap nem mellőzhető. Mi a közbenjárást illeti, az engesztelhetetlenséget (Unversöhnlichkeit) megemlítheti ugyan, de a „törelmetlen" (Unbussfertig) szócska ellen aggodalma van, miután a consistorium Limpachot nem nyilvánította impiusnak, s meg nem előzte az intés (gradus admonitionis). — Erre Lansee s Fuchs tanácsosok : „No a harangozást és temetőt mégis csak megtagadhatja tőle." A pap ismét: „Limpach nem