Breznyik János: A Selmecbányai Ágost. Hitv. Evang. Egyház és lyceum története 17–19. sz. (Selmecbánya, 1889)

Kilencedik fejezet - Iskolai viszonyok 1682–1790 - Severini János, nehány adat gyermek- s ifjukorából. Az általa kiadott könyvek jegyzéke. Az 1764-iki évi „Series lectionum”. Severini megnyitja a primát, a csonka gymnasiumot ismét teljessé teszi. Az 1784-ik évi tanterv. Tanulók száma. Severini collegái

rendei nádorválasztás s egyéb országos ügyek elintézése végett Pozsonyban voltak összegyűlve. Itt a Jeszenák-család örömmel fogadta, de mivel a házban nevelőre nem soká volt szükség, Kis-Zellőre ment, honnan Lissovényi András, selmeci bányabirtokos nevelőül fiához lutta Selmecre. Alig érkezett ide, a drényoiak papsággal kínálták meg. De bár nekik szónoklata megtetszett, mivel magában papságra hivatást nem érzett, a meghívást el nem fogadta, igy más jövedelmezőbb nevelői állomásokat sem, melyek neki ajánltattak, pl. Benicky és Meervald családoknál. Hítták Csetnekre is igazgató tanárnak. Oda sem ment, egyrészt mert a Lissovényi házban magát jól érezte, másrészt mert kilátása volt Selmecen is alkalmazást nyerhetnie, Gazsúr Sámuel, eddigi igazgató, Szirákra lévén távozandó, hova az egyház lelkészi állomás elfoglalására hívta volt meg. A pártfogóság őt egyhangúlag választotta s olyanúl állomását 1755. ápril 18-án, eszerint 39 éves korában el is foglalta. Se veri ni mint tapasztalt nevelő, ügyes, szorgalmas tanár, az iskola ügyeit teljes 34-évig a legjobb sikerrel vezette, életében több könyvet, egyebek közt, a történelem kedvenc tudománya lévén, jelesb történelmi müveket is irt, (müvei jegyzékét lásd *) alatt) de tanárkodása éveinek hosszú során *) Schemniciura Augustorum gemino a d ven tu gloriosum, Regi is oblatum m a ni bus. 1764-ben II. József német császár és öcscse Lipót, meg .sógora Albert, szász herceg, Magyarországban utazván s ez alkalommal Selmecbányát is meglátogatván, Severini alattvalói hódolatát a fenséges vendégek iránt e miivel akarta bemutatni, mely életrajz - irója szerint kegyesen is fogadtatott. Némely adatok végett a városi oklevéltárat is kívánta felhasználni s hogy müvét, mely Selmec dicsőítésére szolgált, sajtó utján közzétehesse, költségre 12 aranyat kért. A városi tanács mind a kettőt megtagadta. Midőn Selmec múltjára vonatkozó adatokat keres vala, sokat talált, mik a hon régi lakóinak felderítésére szolgáltak. Ez bírta rá arra, hogy ez adatokat fentebbi müvével együtt e cím alatt adja ki : Com-