Breznyik János: A Selmecbányai Ágost. Hitv. Evang. Egyház és lyceum története 17–19. sz. (Selmecbánya, 1889)

Kilencedik fejezet - Iskolai viszonyok 1682–1790 - Severini János, nehány adat gyermek- s ifjukorából. Az általa kiadott könyvek jegyzéke. Az 1764-iki évi „Series lectionum”. Severini megnyitja a primát, a csonka gymnasiumot ismét teljessé teszi. Az 1784-ik évi tanterv. Tanulók száma. Severini collegái

tini mely könyv Selmecen is vezérfonalul használtatott a rhetorikában, s amazt Farkasnak, emezt Hajnócynak küldte szorgalma bizonyságául. Ez jónak látta az alapos bírálatot Jenába meneszteni, hogy az ottani latin tudós társaságnak, melynek ö is volt tagja, évkönyveiben közzé tétessék, a hol az mégis jelent. Fejfájdalmai Pozsonyban megújulván, egy időre Kis-ZellŐre vonult, kedves tanárja s atyai barátjához, Farkashoz. Felüdülte után visszatért Pozsonyba nevelőül elébb a Mariási, aztán Jeszenák fiukhoz, hol folytonos társalgása Tliomka Szászkyval, a papságra előléptetett Beernek utódjával, a kitűnő historiens s geographussal, nem kissé szolgált ismereteinek bővítésére. Ez és Beer folyton buzdítgatták. tanulmányai kiegészítésére valamely német egyetemet látogasson meg, különösen Tübingába menjen. hol a magyar tanulók a fejedelem nagylelkűségéből szabad asztalt élveztek, melyet az ő számára is kieszközöltek, egyúttal a pozsonyi ev. egyháztól 30 frtnyi évi segélyt is addig, míg kint fog tartózkodni. Már 32 éves volt s elég tudománynyal és ügyességgel birt arra, hogy valahol pap, vagy tanár lehessen, de ő nem állomást és hivatalt keresett, mint korunkban sokan, kiknek egyedüli vágyuk valami állomásra szert tenni, hogy meg-élliessenek, hanem tudományt, még tovább és többet kivánt tanulni, hogy aztán bárhol és bármily állomáson, annál nagyobb sikerrel munkálkodhassék, annál nagyobb javára lehessen embertársainak. Pozsonyból Tübingáig gyalog tette meg az utat, és 3 év múlva, melyet az ottani egyetemen töltött, másfelé menve, midőn több német egyetemi várost, pl. Jenát, Göttingát, Helmstadtot, Wittenbergát, Hallét, Lipcsét ejte útjába, hol mindenütt sok tudós férfiúval (Göttingában Mosheimmal, Helmstadtban Karpsowiussal, Halléban AVolffal i ismerkedett meg, kikkel később levelezésben állott. L^gyancsak gyalog tért vissza ismeret- és tapasztalatdúsan hónába 1751. szeptemberben, éppen mikor az ország