Breznyik János: A Selmecbányai Ágost. Hitv. Evang. Egyház és lyceum története 17–19. sz. (Selmecbánya, 1889)

Nyolcadik fejezet - II-ik korszak 1682–1889 - Egyházi viszonyok 1682–1790 közt - Az evangelikusok állapota e mozgalmak alatt - B. Hellenbach Godofréd Rákócy-féle kamaragróf - Pilárik István, selmeci lelkész superintendenssé lesz - Az evengelikusok ügye a trencséni és romhányi ütközetek után rosszra fordul - Szathmári békekötés

tőle kiván : két nap alattt 3000 darab kenyeret, 500 ökröt, 500 darab puskát, 200 darab pisztolyt a seregrészére, s 200 hajdú számára kék és veres öltözetet, mik a táborba küldendők. A válasz volt : lehetetlen annyi marhát kiállítani, csak a mészárosoknak vannak vágó ökreik, de távol sem annyi, a mennyit tőlök kivánnak ; posztó legfólebb annyi van a kereskedőknél, a mennyi ötven hajdú öltözetére szükséges, fegyver is kevés van a városban. A tanács báró Hellenbach Godofrédot kéri fel közbenjáróul a tábornoknál, kinek sikerült is a követelményeket kissé leszállítani. Rákócy a bárót, kit, mint kitűnő orvost különben is ösmert, orvosi segédkezését családjában is igénybe vette, nemsokára kamaragrófnak nevezte ki s a bányaügyek vezetésével bizta meg, miben oly ügyességet és tevékenységet fejtett ki, hogy gróf Liizelburg, francia ezredest ily nyilatkozatra készté : „Rákócy a háborút, mint fő vezeti, Bercsényi é s z szel, Hellenbach pedig pénzzel".*) A király látva, hogy az ország lángba borult, — gróf Károlyi Sándor csapatjai 1704. Bécsig száguldoztak, — oltáshoz fogott, a fölkelőkkel békealkudozásokba bocsátkozott, (Gyöngyösön, Selmecbányán és Egerben) de sikertelen. Lipót 1705. májusban kimúlván, évekig tartó ktil- és belháborút hagyott örökségül fiának, I. Józsefnek, ki a jezsuiták befolyásától menten, a kormány átvételével a legnagyobb készséget mutatta a kibékülésre, a szécsényi nemzeti gyűlésre, melyet Rákócy 1705. septemberre összehívott, maga is küldött biztosokat, de a szárazföldi hatalmasságok garantiáját s az Apaffy halála után *) De a sok kongó vagy rézpénz, (libertások) melyeket veretett, illetőleg a rézpénznek szaporodtával, értékének csökkenése s az élelem és egyéb cikkeknek drágulása országszerte elégületlenséget, Selmecen pedig, különösen Windscbacbton 1707. a bányamunkások közt zenebonát is idéztek elő, mely csak a katonaság közbejöttével s egynehány zenebonáskodónak elestével volt lecsillapítható, miáltal a báró Selmecen a nép gyűlöletét vonta magára s a felkelők ügyét is gyűlöletessé tette.