Rosenauer Károly: A Beszterczebányai Á. H. Ev. Gymnasium története. Besztercebánya 1876.

I. A hitújítás elterjedése Beszterczebányán

Sf 8 említi, hogy Cryslingh a körmöczi és beszterczebányai polgáruk kérelmére börtönéből nem sokára szabadon bocsáttatott és körraöczi lelkészszé lett. ') Miklós plébános ellenszegülése nem tartóztathatta fel a hitújítás haladását, s már ekkor lehetett előre látni, hogy mihelyt ennek helye megürül, a tanács mindenképen azon fog lenni, hogy ezen hely oly utóddal töltessék be, ki az új reform embere lesz. A tanács még Miklós plébános működése alatt, 1528-ban megújította kísérletét evangélikus szellemű hitszónok megszerzésére. A plébános sok kérelemre végre beleegyezett bizonyos György nevű tescheni prédicator meghívásába; ennek azonban Jan. 4-kén kelt levelében előlegesen azt irta meg, hogy lutheránus lévtanokat ne merjen predikácziói közé keverni, máskülönben ő a maga részéről kényteleníttetnék az egyház javáért közbenlépni, „ne mala invalescant." 2) Váljon ezen új hitszónok Beszterczebányára jött-e, arról nincs tudomásunk. Miklós plébános 1529 Augustus havában még életben volt 3) de már November havában utódot kerestek a helyére. 4) Ezóta a szerencsés végkifejlődés biztos kilátásba volt helyezve, még pedig annál inkább, mivel a bölcs és körültekintő városi tanács e kifejlődést nem forc.irozta, hanem saját természeti törvénye szerint, lassú fokozatossággal végbe menni hagyta. A változás, mely nem sokára bekövetkezett, oly békés úton ment végbe, és oly gyökeres volt, hogy a lakosságban nem csak semmi szakadás nem idéztetett elő, hanem az egész város önmagától alakult át ev. hitközséggé, a nélkül, hogy ott a katholikus egyháznak csak egy híve is fenmaradt volna. Különben maga Luther és Melanchthon belátván az emberi természet érzéki gyöngeségét óvatosságra intették híveiket, nehogy a műveletlenebb és szellemileg erőtenebb emberek a külső formák rögtöni eltörlesztése által lelkiismeretükben zavarba ejtessenek. Hogy a beszterczebányai városi tanács ezen intést követte, és az istenitisztelet reformálásánál a legnagyobb óvatossággal járt el, azzal bebizonyította gyakorlati bölcseségét és tapintatát. 1530 táján Beszterczebánván a szószék a katholicus egyháztól már jóformán el volt hódítva; de a misét a templomból kiküszöbölni nem ment oly könnyű szerrel. A reformok, melyek e tekintetben lassankint behozattak, abban állottak, hogy az úgynevezett csöndes misék eltörültettek s hogy hetenkint csak egy ünnepélyes mise tartatott meg, t. i. a vasárnapi isteni tisztelet alkalmával. Továbbá a 1) Az utóbbi adatot Ipolyi művéből vettem át, Kachelinanu müve uem lévéu a kezemnél. 2) Y. 1. — 168, 23. — Úgy látszik, hogy ezeu György uevű tescheui lelkész azonos volt líotlier Györgygyei, ki szintén tescheui lelkész volt és 1539-ben a beszterczebányai plébánosi hivatalra meghivatván Május 2-án kelt levelében e meghívást visszautasította, ellenben a beszterczebányai tanácsnak Fraucik Bertalant, segédlelkészét, ajánlotta, kiről később még szó lesz. (Y. 1. — 23G. 4.) 3) V. 1. — 31(3, 25. — Heuckel János, Maria királynő udvari hitszónoka 1521», Aug. 12-én válaszoló levelet intézett Miklós plébánoshoz; ennélfogva ez ekkor ínég élt. <1) V. 1. — 236, 3. — Ipolyi művének 113 lapján a 2-ik jegyzetben azon téves feltevésből indult ki, hogy Miklós plébános még 1530-ban is működött. Yardai érsek levele, melyre e szerző hivatkozik, a beszterczebányai plébánoshoz volt ugyan intézve, de az utóbbi a levél czimén uincs nevén megnevezve.