Rosenauer Károly: A Beszterczebányai Á. H. Ev. Gymnasium története. Besztercebánya 1876.

I. A hitújítás elterjedése Beszterczebányán

9 pap. midőn az ostyát és a bort beszentelte, a formulát nem mondta el halkan, hanem fönhangon, s ezután az úrvacsorát két szin alatt szolgáltatta ki a jelentkezőknek. Ellenben a misés ruhák, a zene és énekek, s az ünnepélyes és szövevényes szertartás még az 1585-ikí éven túl is divatban maradtak, oly időben, midőn az egész város lakossága már majdnem két nemzedék óta tisztán protestáns volt. ') Miután 1529 közepe táján a plébánia üresedésbe jött, a következő fordulatot vették a dolgok. A városi tanács elérkezettnek látta az időpontot, melyben lelkészválasztási új jogát gyakorlatba vehette, és el sem szalasztotta e jó alkalmat. De a választás nem volt könnyű, mert az akkori viszonyok átmeneti természeténél fogva még nem igen lehetett az evangelikus szellemben működő lelkészek számában válogatni; szervező tehetséggel biró egyének pedig minden korban csak igen kevesen szoktak előfordulni. Pedig e két tulajdonnal kellett birnia a meghívandó lelkésznek. — A tanács, hogy, a mennyire lehetett, biztosan járjon el, 1530-ban oly férfit választott meg, ki evangelikus meggyőződéséért már börtönbe is volt vetve; ez Spettinger István volt, előbb krakói, később német-lipcsei prédikátor. Ez ugyanis több más lelkészszel Esztergomba idéztetett, és mivel a hitújításhoz szított, börtönbe vettetett; sőt Yerbőczy István szorgalmazására, ki mint tudva vau, a reformatio heves ellensége volt, több társával együtt majdnem ki is végeztetett. -) Spettinger mellé segédlelkésznek ugyan ekkor bizonyos Antal nevű prédikátor hivatott meg Eperiesröl. — Úgy látszik, hogy az esztergomi érsek, Várdai Pál, e válasz1) V. 1. — 108, 10 sz. a. — Az 1530—40 közötti évekből származik egy a városi levéltárban létező (1.168, 19 sz. a.) ily czimü irat: „Abusus caeremoniarum ecclcsiasticarum iu civitate Uistriciensi obeervati." Ezen iratot foutossága miatt főbb pontjaiban közlöm. „Quod sola fide et nullis operibus bouis salus hoinini coutingat. Quod merita sanctorum et uostra ad vitám aeternam consequendam uiliil omuino suffragentur. Quod sanctorum invocatio et veneratio ad nibilum prorsus deserviat. Quod confessio, quam auricularein vocant, necessaria non sit. Quod sacrum chrisma et oleum infirmorum ad nihilitm deserviat. Quod sola et uni«a missa solenuiter cum cantu peragi debeat. Quod forma conse-' «Talionis eucbaristiae non secreto, sed altisone pronuuciari debeat. Quod coeiia dominica feub utraque specie a coinnmni populo debeat percipi. Quod horae cauouicae, a subdiaconig, et presbytem quotidie recitaudae, si omittautur, nou obligent eos ad gehenuam. Quod ecclesiastici iu tribus sacris ordiuibus constituti libere matrimonium coutrabere possint. Quod ieiuuia, statis teniporibus ab ecclesia dei iustituta, si nou serventur, nou obligent l'omiues ad gehennam.

a — Az evangelikus tanokkal elleutétes főbb katholikus tanokat megküldte Várdai Pál érsek a beszterczebányai plébánosnok. Az érsek levele 1530 Apr. 25-én kelt, és a városi levéltárban a 267, 11 sz. a. található. 2) V. 1. — 209, 8. — 1630, 15. Apr. — lm deutschen Liptsch. Stephan Spettinger. ... „Ind ich furcht, günstiger Herr, nachdem als euer Herrschaft mit allen den Herrn und ganzer Gemein wohl wissend ist, mid ich das vergessen hal), dass ich vor der ganzen Stadt liatt das angezeigt, wie ich zu Grau bin verklagt, und ant jene. Zeit, dass uns mit den »ml ern I»rudern der Schatzmeister, als nämlich der Verböczy, gern halt hingebracht, und ich minder sicher bin gewest.

u stb. E levél Schneider Bálinthoz, ekkori biróhoz, vau intézve. — 3) V. I. 108, 12. — 1530, Audr.i- napja utáni-csütörtökön kelt levelében, meljben a bwwt. fanácBiiak tudtára adja, hogv meghívását elfogadja, következőleg irja magát alá: „Antonius S. euer Caplau."