Rosenauer Károly: A Beszterczebányai Á. H. Ev. Gymnasium története. Besztercebánya 1876.
A beszterczebányai ev. gymnasium mint egyházi intézet 1678-tól a legújabb időkig.
88 sajátkezűleg kijavította, azokat nyilvánítván ki közűlök győzteseknek, kiknek kevesebb hibájuk volt, mint ellenfeleiknek. Ezt nevezték: „de paucitate vitiorum certare." Azalatt a többi növendékek kötelesek voltak feladataikat a táblán álló javított dolgozat szerint önmagok kijavítani; végre pedig a tanár uj feladatot adott fel, előre megmagyarázván a nehezebb kitételeket és szólasmódokat. Szerdán Cicero valamely levele, vagy Ovidius, Horatius, Senecca és más irók műveiből vett szemelvények magyaráztattak, a magyarázandó szakasz mindig előbb a táblára felíratván; a mondatok természetes szórendbe szedettek, mondattanilag elemeztettek, az illető szabályok fölsoroltattak, ezekre rögtön más példák készíttettek, végre az elemezett darab lefordíttatott; e fordítás nyolcz nap múlva ismét elhozatván kijavíttatott, s ekkor a latin szöveg, melyet a tanulóknak idő közben emlékelniök kellett, felmondatott. Csütörtökön az úgy nevezett syntaxis variabilis gyakoroltatott be egyes mondatokon és nagyobb szakaszokon, melyeket más alakú szófüzésekké kellett átváltoztatni. Az első példának változatai a táblára írattak fel; ennek mintája szerint kellett azután a növendékeknek más mondatokat átváltoztatniok, s hasonló feladatokat nyolcz nap után elhozandó házi dolgozatok számára is kaptak. Végre néhány tétel úgy változtattatott át, hogy a mondattan minden szabálya jött alkalmazásba. Pénteken a mondattan oly módon ismételtetett át, hogy a tanulók két egyenlő, egymással versenyző csoportra felosztattak; azután a versenyző feleknek az irók műveiből szófüzési példákat kellett kiszemelniük, a megfelelő szabályokat elmondaniok, megmagyarázniok és a felhozott példákra alkalmazniok. Végre még az úgynevezett syntaxis figurata magyaráztatott. Ha keddre valamely ünnep esett, a keddi feladat szerdán vétetett elő, a szerdai meg a következő napon, s így tovább. A rhetorikai osztály feladata volt a növendékeket tökéletes latin ékesszólásra versben és prózában, beszédben és Írásban tanítani ')• E czélnak a reggeli órák voltak szentelve; a délutáni órákat Pilárik tantárgyai töltötték ki. — Hétfőn reggel Justinus magyaráztatott, s e magyarázatban Burius az 1698/9-iki iskolai évben a 23-ik könyv 3-ik fejezetéig haladott. A magyarázandó fejezetek mindig először hangosan és értelmesen felolvastattak, s a külömböző kiadásokban talált szövegeltérések egybevettetvén s kritika alá vonatvan a legjobb variáns kiválasztatott s megtartatott. Azután az olvasott szakasz logikai elemezésnek vettetett alá, hogy annak tartalma annál jobban bevésődjék a tanulók emlékezetébe; továbbá kiszemeltettek a kiválóbb kifejezések és szólásmódok („insigniores voces et phrases"), s ezen alkalommal a magyarázó classikai tudásának („eruditio") tárházából mindent előhozott, mi a szakasz valamely helyének megvilágosítására vagy kiékesitésére szolgált 2). 1) „Classis supremae scopus est, ad perfectam pro juvenilis aetaíis captu eloquentiam tam ligaíam quam solutam pervenire." 2) „ . . . ubi simul ex omni eruditione conquirantur, quae ad locum aliquem capitis faciunt declarandu m et exornandum."
