Rosenauer Károly: A Beszterczebányai Á. H. Ev. Gymnasium története. Besztercebánya 1876.

I. A hitújítás elterjedése Beszterczebányán

5 nem találták, megbízásukat csak levélben hagyták hátra. Midőn ettől azután hosszabb ideig semmi felelet nem érkezett, a biró újra Troppauba utazott, s ekkor auiazt valóban rá is birta a hozzá intézett meghívás elfogadására; Bernhardt csak azon feltételt szabta ki, hogy ez által az előbbi beszterczebáuyai segédlelkész semmi hátrányt ne szenvedjen. De alig jutottak ennek tudomására a beszterczebányai plébános és segédlelkésze, mindaketten levelet intéztek Bernhardthoz, figyelmeztetvén ezt, hogy ne merészeljen akaratjuk ellenére Beszterczebányára jönni. Különösen az első azt irta ennek, hogy mintán ez őt az egész dologról még csak nem is értesítette, most ö a maga részéről méltán hagyhatná azt a kész verembe rohanni; de testvéri szeretetföl indíttatva nem akarja, hogy haszontalan fáradságot és költséget okozzon magának; azután felhívja azt, fontolná meg gondosan, hogy kit illet a káplánok meghívásának joga, váljon a laikusokat-e, vagy a plébánost, s azt hiszi-e, hogy a beszterczebányai plébánosnak kevesebb joga van, mint a többi magyarhoni ily állású papoknak? Végre így nyilatkozik: „Si te a quibusdam civibus in menni praeiudicium magnum sine meo consensu vocatum per patieutiam haud bonam. ut puto admitterem: traheret hoc revera exeniplum pravtim, et cives deinceps, quod seiuel esset permissum, saepe facere vellent. qni quidem ad hoc tenduntLevelét azon fenyegetéssel végzi be, hogv ha Bernhardt Beszterczebányára jővén valami baj által éretik utói, ezért önmagán kiviil senki mást ne oVkozzon. ') Ennek következtében az utóbbi felkérte levél útján a tanácsot, oldaná őt fel adott szavától, mert hogy ö nem akar egyenetlenség és viszálkodás okozója lenni, hozzátévén a következőt: „Vielleicht will es der ewige Gott auf diessmal nicht haben, dass ich bei euch predigen soll; aber nu der Teufel treibt sein Spiel, der alle Weg forscht Christen bekannt zu werden, dass sie nicht kommen in Erkenntniss christlicher Freiheit, und sieh entbrechen seiner Gewalt und Dienst. Wenn Gott will, so wird er es anders machen." -) A tanács azonban tovább folytatta az ügyet, és végtére rábírta Miklós plébánost is, hogy Bernhardt meghívásába beléegyezzék; de az csak azon feltétel alatt tette ezt, ha az utóbbi nem csak prédikálni, de minden más papi tünetiét is a másik káplánnal együtt végezni fog; ha pedig az utóbbit tenni nem akarná, fogadjon fel saját költségére külön káplánt, ki e funetiókat helyette végezze. Végre a plébános kikötötte még magának, hogy Bernhardt magát neki rendelje alá, és öt az illő tiszteletben részesítse. Ezen feltételek teljesítésére az utóbbi nem vállalkozott, és így az egész dolog abban maradt. Az eddig elősoroltakból kiderült, hogy Beszterczebánváu daczára a lelkészek ellenszegülésének a lakosság érdeklődése az új tanok iránt igen korún pWredetl lel. Ili kicsinyben ismétlődött, ami másutt nagyban történt: ;i népszellem visszahatott az egyház nyomasztó bilincsei ellen; a vallás elö>zör szellemi téren einancipáltatott a derűs és a pápa gyámnokságától, azután e folyton erősbödő mozgalom teljes következetességgel az egyházi intézmények 1) L. V. I. 10H, 3tí sz. a. J) L. V. 1. l&a, 1 sz. a.