Rosenauer Károly: A Beszterczebányai Á. H. Ev. Gymnasium története. Besztercebánya 1876.

II. A beszterczebányai ev. gymnasium mint városi intézet1537-1674.

A nyilvános vitatkozásokon kívül zártkörű vitatkozások is tartattak az egyes osztályokban; ezek meghallgatására az igazgató havonkint egyszer meg­jelent minden osztályban, még pedig hétfőn délután o órakor, s ekkor a szor­galmas tanulóknak kis jutalmakat osztogatott ki, papirost s egyéb író szere­ket, a kisebbeknek czukrot, apró pénzt stb. A kisebb növendékek ezen alkalommal a havonkint átvett tananyagból megvizsgáltattak; mert az magá­tól értetődik, hogy ezek még képtelenek voltak egymás közt vitatkozásokat tartani. Mindennemű vitatkozások főczélja szintén nem volt egyéb, mint az átvett tananyag átismétlése, s szabad feldolgozása, e mellett pedig a szor­galomnak, versenyzésnek s öntevékenységnek íelköltése, a tanulóknak hozzá­szoktatása nyilvános fellépéshez, s szónoki előadásban való gyakorlása. Az igazgatón kivül a többit anitók is osztogattak osztályaikban apróbb jutalmakat, még pedig szintén hétfőn délután. Halvepápius ugyanis azt állí­totta, hogy a jutalmazások hathatósabb paedagogiai eszközök a büntetéseknél, s hogy ott, a hol csak büntetés alkalmaztatik, a fegyelem csak szolgai („knech­tische Zucht"), mivel az akarat csak félelem által megfékezve s a rosz­tól visszarettentve van, de a jóra még felserkentve nincs. Mivel az ifjúság egyelőre még be nem látja, mily nagy haszon háramlik reá a tanulmányokból, ezért ezen távol fekvő és reá nézve elleplezett előnyök elébe a közvetlenül élvezhető jutalmazásokat kell tenni. ') A kitüntetések közé tartozott a nyil­vános megdicsérés is; a jutalmazásokhoz pedig a szegény tanulók ajánlása mngánoktatókúl („paedagogi"), vagy azoknak bizonyos más jótéteményekben való részesítése. Mert már régóta az érettebb s szegényebb tanulók („Ado­lescenten") közül bizonyos szám az egyházi pénztár költségén szokott eltar­tatni. s ezek ennek fejében a tanításnál is, de különösen az egyházi éneknél kötelesek voltak közreműködni. Ezen segélyezett növendékek az iskolai épü­letben laktak külön szobákban -), s mindegyik egy melléje rendelt mendicans­sal rendelkezett, ki azt kiszolgálta. 3) A fegyelem föntartása a jótéteményesek és a kiszolgáló kolduló deákok közt a tanodai szolgára volt bizva. A tanodai szolga megválasztására nézve Halvepápius tanrendjében következő utasitás foglaltatik: „Vétessék a famulus a felserdült növendékek közül, ki testi erő, jámborság és hűség tekintetéből az iskolamester által arravalónak ítéltetik." Ennek teendői körülbelül megegyeztek azokkal, melyekkel most a pedellus bir, kivéve a tanítást, melyről már fentebb tétetett említés. Az iskolát nyá­ron 4-kor télen 5-kor felnyitotta, s 'J-kor. illetőleg 8-kor zárta be, e mellett 1) „Weil die Jugend uicht verstehet, was fúr grosser Nutzen ihnen aus den Sludiis entspringet, ist uöthig dieselbige durch vorgestellte praemia dahin zu reizen, dasg sie näm­lich dazu kommen, und das erlangen, was die studia endlich mit sich bringen. 2) 1579-ben egy új szoba építtetett fel számukra t!4 frtnyi költséggel. L. egyh. szám. Segélyezésükre ekkor éveukint 52 frt. fordíttatott; azon Livül a recordáliok jövedelmének egy részében részesültek. 3) „Der famulus soll auch sonderlich als eiu PHegcr der Mendicanten und Adolos­centen sein, dass er wisse, welche Mendicanten welchen Adolescentibus praeseutiren, ob sie es treulich thun oder diebisch; dessgleicheu ob die Mendicantco von ihren Adolesieuten auch überlästiger und ungebührlicher Weise nicht gehalten werden."

Next

/
Thumbnails
Contents