Rosenauer Károly: A Beszterczebányai Á. H. Ev. Gymnasium története. Besztercebánya 1876.
II. A beszterczebányai ev. gymnasium mint városi intézet1537-1674.
31 E leczkerendben, mint látni, csak a két felső osztály teendői vannak részletesen kimutatva; a többi osztályokra csak itt ott tekintet van vetve. Ez Schremmel azon nyilatkozatában leli magyarázatát, bogy az általa előtalált tanítási renden csak annyiban változtatott, a mennyiben a legfelsőbb osztályba magasabb tanulmányokat behozott; tanrendjében tehát csak ezen, általa foganatosított változtatásokról ad számot. — Schremmel maga tanrendje czéljáúl azt tftzte ki, hogy ez által a beszterczebányai iskola oly szervezetet nyerjen, a milyennel az úgynevezett triviális, azaz a triviumot, t. i. a grammaticát, rhetoricát, és dialecticát tárgyaló iskolák birtak '); azonban a quadriviumból is vett fel egyes tantárgyakat, t. i. a számtant és a zenészetet (ars musica). E két tantárgy már a legrégibb ev. tantervbe is fel volt véve, melynek szerzői Agricola János és Tulichius Armin voltak. 2) Miután Schremmel, mint straszburgi származású, Sturm János iskolájából került ki; feltehető, hogy tanrendje elkészítésénél főképen e hires tanítójának befolyása alatt állott, s hogy ennek tanmódszerét sajátította el magának. E gyanítás igazolására Schremmel tanrendjében következő támpontokat lelünk. Sturm vezérelvére, hogy a gymnasium rendeltetése, növendékeit tiszta, helyes, és csinos latinságra tanítani, s e mellett a görög és héber nyelv alapjaira is, utal Schremmelnek következő nyilatkozata: „Nam propter eas artes, quas logicas nominant philosophi, scholae triviales potissimum sunt institutae, ut in bis facultas sermonis tum puri, tum veri, tum diserti tradatur; simul item trium linguarum, hebraicae, graecae et latinae fundamenta." Arra utal továbbá azon szigor, melylyel a latin nyelv, mint az intézet egyedüli előadási és társalgási nyelve a többi „barbár" nyelvek fölé helyeztetik, s az e nyelveken beszélő növendékek megbüntettetnek. — Sturm azon elvére, hogy a tanító mindent alaposan magyarázzon és világosítson meg, és ne haladjon tovább, míg az egyik dolog nincs tökéletesen megértve, begyakorolva és elsajátítva, utalnak különösen a gyakori ismétlések, melyeket Schremmel behozott, s ennek következő megjegyzése is: „Nec eos laudo praeceptores, qui pro se magis nominis conciliandi gratia, quam pro puerorum captu et utilitate lectiones faciunt." Hasonlóképen Sturmtól sajátította el magának Schremmel a tanulóknak tizes csoportokra (decuriae) való felosztását is. Ellenben a mi a vallás oktatását, és a vallásos gyakorlatokat illeti, igen hasonlítanak Schremmel intézkedései azokhoz, melyek az 1559-ben kiadott würtembergi tanrendben vannak előírva. 3) Azonban az a főkérdés, hogy mennyire egyezik Schremmel tanterve Sturméval. E tekintetben igen feltűnő az ezek közötti eltérés, mely onnét vette eredetét, hogy Schremmelnek tanterve elkészítésénél az iskola korlátolt viszonyaihoz alkalmazkodnia kellett. Négy tanerővel lehetetlen volt Sturm tantervét egész terjedelmében életbe léptetni, mely tiz, egymástól elkülönített osztálylyal bírt. Schremmel hét 1) „Id enim spectabam, ut scholam nostram aliis, quas triviales vocant, conformem redderem." 2) Schmidt K. Gesch. der Paed. II. k. 112 1. A zenészeti tanórák főképen énektanításra fordíttattak. 3) L. Schmidt K. II. k. 121 1.
