Rosenauer Károly: A Beszterczebányai Á. H. Ev. Gymnasium története. Besztercebánya 1876.

II. A beszterczebányai ev. gymnasium mint városi intézet1537-1674.

32 osztályának egyike sem felelt meg a Sturmféle osztályok valamelyikének,

J) s csak a két felső osztály taníttatott külön; ezek is a számtani és az énekórákban egyesíttettek. A legnagyobb terhet Schremmel maga vállalta el magára a tanításnál, mert a prosodiát kivéve a legfelsőbb osztály minden tantárgyát ő adta elő. Schremmel paedagogiai eljárása eleintén nem találkozott a közönség helyeslésével. Erről ő maga egyik levelében így nyilatkozik: „Némelyeknek, mint hallom, túlságosan gyöngéd vagyok, másoknak túlságosan kemény. A jó isten tudja, mit tegyen az ember." 2) Sőt a község 1571-ben a tanácshoz beterjesztett szokásos újévi megjegyzései közt panaszt emelt az iskola ellen, azt állítván, hogy ott rendetlenség uralkodik.

3) E vád azonban valószínűleg csak az alsó őt csoportot illette, melyek, tanerők hiánya miatt, egyesítve voltak, úgy hogy egy tanteremben kelett az abecét tanítani, és Isocratesnek latinra fordított beszédét Demonikoshoz magyarázni. Képzelhetni, hogy ily körülmények közt nehéz, volt rendet föntartani. Hogy a tanács Schremmel érdemeit méltányolta, az abból tűnik ki, hogy ennek fizetését 1572-ben 26 írttal, azaz a régi fizetés felével felemelte. 4) Erre Schremmel szorúlt is, mert a tandíj évről évre inkább apadó jövedelmi forrássá vált volt,

5) s bizonyos tizedpénz, melyet neki kapnia kellett, idővel nem folyt be.

6) A többi tanítók helyzete még aránytalanúl kedvezőtlenebb voit, mivel ezek a tandíjon kívül csak 26 frtnyi évi fizetést kaptak. Ellenben a szegény tanulók eltartására elég nagy áldozat hozatott; mert 1573. óta e czélra évenkint 52 frt. fizettetett ki az egyházi pénztárból. A község előbb említett panasza következtében a tanács az iskola felügyeletével a főlelkészt megbízta; Schremmel ellenben azt indítványozta, hogy a tanács önmagából iskolai bizottságot alakítson, melynek tagjai az iskolát hetenkint látogassák meg, s észrevételeiket közöljék az igazgatóval; azt állítá, hogy ez neki buzdítására, s az iskolának javára fog válni. Ugyanekkor a tanácstól utasítást kért a tanítók tekintetében, mi arra utal, hogy a község panaszának éle ezek ellen volt fordítva.

7) Váljon fentebbi indítványa 1) L. Schmidt K. III. k. 1G8 1. 2) V. 1. — 209, 43. 3) Fraknói 188. 1. 4) Y. 1. — egyh. szám. 5) V. 1. — 209, 43. — Erről Schremmel igy szóll egyik levelében: „Was auch mein pretium von den Knaben belanget, weiss ich nicht, was ich E. N. W. vermelden soll. Es bleibt bei der alten Gewohnheit. Grosse Undankbarkeit erfahre ich, welche fürwahr zuletzt einen armen Schulmeister, der bei der Jugend viel leiden und ausstehen rnuss, auch verdrossen macht." 6) 209, 43: „Den Zehendpfennig wollen die Windischen auch nicht mehr geben, schreien all über mich: warumb hält uns der Schulmeister nicht einen windischen Cantor? Als ob solches an mir gelegen war!" 7) 209, 43: „Bitt deroh<ilben E. N. W. aufs höchst, wollen doch aus Gunst neben H. Pfarrherrn gleichwohl aus ihrem Mittel auch verordnen, die alle Wochen einmal im Namen E. N. W. in die Schul schauen, wie auch anderswo der Brauch, damit sie allda sehen, was man fürhabe. Solches gereicht beiden, mir zur Lust und Wahrheit, und viel mehr E. N. W. Jugend zu grossem Nutz und Aufnehmen. Es wird mir auch gar nicht entgegen sein, dass