Rosenauer Károly: A Beszterczebányai Á. H. Ev. Gymnasium története. Besztercebánya 1876.

II. A beszterczebányai ev. gymnasium mint városi intézet1537-1674.

u még pedig nagyobb mérvben. így p. o. Grasz János, később gölniczbányai, azután pedig beszterczebányai lelkész, 1552. Aug. 12-én kelt és a beszterczebányai tanácshoz intézett levelében ezt írja magáról: „Vos me iuvenem adoptastis... Quid enim Joannes ille Grasz esset, nisi vos tanquam numina quaedam propitia nactus esset? Itaque si quid hodie in me vei virtutis, vei bonarum artium seu literarum, vei dignitatis esse putatur, id omne vestrae debeo munificentiae." 1) A tanács ezen pártfogói szerepe által felbátorítva ehez folyamodtak segélyért a tanulók, kik betegség vagy más okok következtében szorult helyzetbe jöttek.

2) Az által pedig, hogy a tanács és a polgárság ily melegen karolták fel a szegény tanulók ügyét, az iskola ügye is hathatós lendületet nyert. Wendig K. utódja az igazgatói hivatalban 1558. Febr. 20-án Werner Bernát lett. Ez már 52 frttá javított évi fizetésben részesült, de nem élvezte azt sokáig, mert már 1560. Április havában meghalt. Özvegyének egyszer mindenkorra 4 frtnyi kegyadomány adatott.

3) A következő igazgató Lőcséről jött Beszterczebányára; neve az egyházi számadásokban, melyekből ezen adatok vétettek, nem említtetik meg. Ez szintén csak rövid ideig működött, mert már 1563. Szept, 15-én Freundt Mátyás magára vállalta az igazgatói tisztet.

4) Freundt előbb tescheni tanító volt; igazgatása alatt a tanulók száma annyira megszaporodott, hogy a tanhelyiség kitagítása szükségessé vált.

5) Ezen örvendetes gyarapodás egyik oka bizonyosan az volt, hogy a tanács 1563. Jan. 22-én tartott gyűlésében szegény tanulók segélyezésére hetenkinti 80 dénárt, vagyis egész évre számítva 41 frt. 60 dénárt megszavazott.

6) De a főérdem e tekintetben Freundtot illeti, ki hivatalát nagy buzgósággal töltötte be. Annál kevesebb szorgalmat fejtett ki az e mellett működő Ssüsz nevü tanitó. Freundt a tanács figyelmét ennek hanyagságára azon sajátságos megjegyzéssel fordítá, hogy az ilyeneknél néha nagyon a maga helyén volna azt alkalmazni, mit egyetemeken eblyuknak („Hundeloch") neveznek.

7) 1) y. 1. — 434, 37. -2) V. 1. — 209, 31. — Götz György tanuló súlyos betegségből fellábadván, hogy orvosát fizethesse, a tanácshoz folyamodott segélyért. „Ille altissimus medicus non ex auro aut argento fabrefacta praemia, sed ardentes, imoque ex corde profectas preces exquirit; at terrenus nonnisi terrestria poscit." 3) V. — egyh. szám. — Fraknói a 187. 1. -on azt állítja Hornyánszky nyomán, hogy 1560-ban Fábri Tamás volt beszterczebányai tanító, mi azonban nem lehetséges, mivel Fábri ekkor Bártfán tanított. — Rezik Gymnasiologiájának a beszterczebányai ev. gvnmasium könyvtárában létező kéziratában a bártfai oskolánál következő pont áll: „Stöckeüus morbo correptus in templi choro, plane chorum regens, dum caneretur triumphale carmen de resurrectione Christi: „Salve festa dies", stylo Thomae Fabro, post successori, tradito, aeger templo egressus"... Ez pedig 1560-ban történt. L. Fraknói 74 1. 4) V. 1. — 108, 25. — • 5) V. 1. — 183, 49. — 1566. Márcz. 26-án ezt írta a tanácsnak: „Dieweil, Gott Lob bis anher die Jugend stets zugenommen, also dass die Schul mehr Raumes bedürfte, ... bitt ich von wegen des gemeinen Nutzens hierinnen ein Einsehen zu habeu." 6) V. 1. — L. az illető jegyzők. 7) V. 1. — 183, 49.