Rosenauer Károly: A Beszterczebányai Á. H. Ev. Gymnasium története. Besztercebánya 1876.
II. A beszterczebányai ev. gymnasium mint városi intézet1537-1674.
23 folyamodtak. — Az igazgatónak és a tanítónak rendes fizetése ekkor egyenlő volt; az előbbinek azonban ezen kivtil bizonyos járulékai is voltak; mert az őt megillető évenkinti öt recordátión és a tandíjon kivül még „Communicatur" czínie alatt, — mely hogy mit jelent, nem világos, — 6 frtot kapott évenkint. De ennek jövedelme sem volt ekkor még a tisztességes megéléshez elégséges, kiváltképen azért, tűivel a tandíj a szülék fukarkodása és rendetlen fizetése miatt évről évre kevesebbet hozott be, úgy hogy Wendig kénytelen volt e miatt a tanácsnál többször panaszt emelni. Sőt ez e miatt 1557. Oct. havában hivataláról is leköszönt, s ekkor 25 frtnyi végkielégítést („Abfertigung") kapott; később, azonban, midőn az igazgatói jövedelem megjavult, ismét iparkodott előbbi állomását elfoglalni; de ekkor már nem ért czélt. ') — Ezen évekből maradtak fen annak is első nyomai, hogy a szegény tanulók mily módon segélyeztettek ekkor. E segélyezés főforrása az úgynevezett mendicatio (koldulás) volt, mely abból állott, hogy az ily tanulók a polgárok szállásai előtt egyházi énekeket énekeltek, s ezektől könyöradományokat szedtek, mint ezt p. o. Luther is tette volt hajdan. Ezen mendicánsok e jótétemények fejében kötelesek voltak a templomban és a temetéseknél a karéneket ellátni. Más tanulóknak a kincstári bányahivatalnál az úgynevezett felső házban (,. Oberhaus"), melynek helyét most a káptalani templom elfoglalja, szabad asztaluk volt, mely azonban 150l-ben beszüntettetett. A tanács a tanulók érdekében közbenjárt ugyan a bányahivatalnál, de eredménytelenül. 2) Azonkívül a szegény növendékeknek az egyházi pénztárból is adatott bizonyos segély; ugyanis böjt idején „praebenda" név alatt 1 frt. 50 den., továbbá az orgona fúvójának húzásáért („Calcatur, — für's Kalkieren") évenkint 4 frt. fizettetett az utóbbiból, s az egyházi karénekeseknek 3 ruha adatott. De a városi pénztárból is segélyeztettek egyes kitűnő növendékek, 1) V. 1. — 280, 104. — Schremmel Ábrahám, igazgató 1567-ben kelt leveléből ide iktatom az erre vonatkozó sorokat: „Denn ich weiss wohl, dass jene Zeit, da ohne Zweifel auch alle Ding wohlfeiler waren, sich Christoph Wendig oft beklaget und beschweret, auch mit der Bezahlung der Jugend, dass er in keinem Weg könnte auskommen. Und da mir die Obrigkeit wöchlicheu einen floreu geben, vermeint er, ich hätte viel eine bessere Besoldung, als er; derhalben möglich trachtet, mich wegzubringen, da ich doch ihm gern gewichen, sobald ich solches verstanden ; dess auch E. N. W. ohn Zweifel noch eingedenk mögen sein, dass ich mich in keiuem Weg mehr wollt halten lassen von seinetwegen, wiewohl ich der Obrigkeit gern gehorsamet hätt." 2) V. 1. — 105, 8. — 1561, 19. Mai. „...Den armen studiosis ist ihre tägliche Praebend, so ihnen bisher von Alters her noch bei der Fuggern Zeiten gereicht worden, einge. stellt. Nun sehen E. G. und E. V. augenscheinlich, wie sehr und grosse schwere Zeit jetzo vorhanden, und alle Ding mehr von Tag zu Tag ab- denn zunehmen, also dass sich auch die armen Mendicanten kaum zwischen dem armen Stadtvolk, so oft selbst kaum das liebe Brod zu essen hat, erhalten und des Hungers erwehren mögen ; und wo obvermeldte Praebenda den studiosis abgebrochen werden sollte, miisste die Schul in kurzer Zeit zertrennt werden, darob dann viel schöne Jugend, so von Gott mit guten ingeniis begabt, verabsäumt und endlich verliihrt würde." — A mendicánsokról már 1553-ban is tétetik említés, még pedig Wendig által; 154, SO: „Wie die mendici wiederumb mendicatum sind gangen, und nu der Gesell aus der Mendication hat mögen seine Aufenthaltung haben, hab ich ihm solch Geld nicht mehr geben."
