Rosenauer Károly: A Beszterczebányai Á. H. Ev. Gymnasium története. Besztercebánya 1876.
II. A beszterczebányai ev. gymnasium mint városi intézet1537-1674.
22 tanító, folyamodott a beszterczebányai tanácshoz.*) Azonban hogy ki lett annak helyére megválasztva, annak nincs nyoma. — 1546 óta az iskolamester állandó díjat is húzott az egyházi pénztárból, mely asztali pénznek („Tischgeld") neveztetett s 20 frt. 80 dénárból állott egész évre számítva. Ez csekélységnek látszik, de ha tekintetbe veszszük, hogy p. o. 1527-ben egy lelkésznek és fiának teljes élelmezése 46 héten át az egyházi számadások szerint csak 23 frtba, és e szerint naponkint csak 8 dénárba került, akkor azon kis Összeg ekkori értekére nézve jelentékenynek fog feltűnni. 1551-ben az iskola bizonyos Zakariás nevű tanító vezetése alatt állott. Ez már 26 frtnyi évi fizetést kapott, ámbár működésében nem nagy sikerrel dicsekedhetett. 2) 1552-ben az iskola igazgatását Wendig Kristóf vállalta el magára. Ugyanezen év Szept. 30-átol fogva a tanítás az ekkor uralkodó ragályos betegség miatt a tanács által 20 hétig fel volt függesztve; 3) minthogy ezen idő alatt a tanítók minden jövedelme, melyben azok a tanulók részéről részesülni szoktak, szünetelt, a tanács az igazgatónak 44 frtott adott át, hogy e pénzt amazok eltartására fordítsa. Wendig ezen összek hovafordításáról később számot adván úgy nyilatkozott, hogy a kántornak hetenkint 1 frtot, a baccalaureusi fokkal bíró segédtanítónak 75 dénárt, egy tenoristának, ki az isteni tiszteletnél énekelt, 50 dénárt, de csak 6 héten át, — egy segédnek, ki a papokkal temetni járt, 15 héten át összesen 2 frt 25 dnt fizetett. — Ebből látjuk, hogy Wendig mellett a kántoron kívül csak egy segédtanító működött, kiről amaz nagy elismeréssel nyilatkozott, ajánlva azt a tanács pártfogásába. Wendig indítványára az utóbbinak 1553. óta az egyházi pénztárból 26 frtnyi évi fizetés adatott, 4) mi által ez előbbi alárendelt és félig meddig szolgai helyzetéből kiemeltetett, és sokkal tisztességesebb állással ruháztatott fel. Ezen idő óta a hajdani tansegédek helyét valódi, rendes fizetéssel ellátott és állandóan alkalmazott tanítók foglalták el, kik nem az igazgató, hanem a városi tanács által választattak meg, mely által fizettettek is. A tanítói állás javulásával pedig javult a tanítás is, mivel ezután e hivatalra sokkal képzettebb és derekabb egyének 1) V. 1. — 108, 23. — „Saepius mihi in mentem venit laudandi vestram munificentiam et liberalitatem in amplectendis literarum studiosis hominibus, quum cogitem, quanta iu bis finitimis regionibus ruina haec artium studia intereant. Laudo itaque vestram diligentiam: quod sedulam curam habeatis, ne desint iuventuti vestrae docentes... Oro vos, candidi senatores, ut de successione in provincia scholastica aliquid certi statuatis, meque ea de re certiorem quam primum faciatis." • 2) V. 1. — 154, 80. — A következő igazgató, Wendig Kristóf, igy nyilatkozik ezen elődjéről: „Denn dieweil E. E. W. dem Herrn Zachariae, seligen, wie ich berichtet bin, 50 denar wöchentlich zur Förderung der Schule geben haben, so er doch wenig oder gar keinen Nutzen darinnen geschaffen hat, so war es fein, E. E. W. geben solch Geld denen, die es verdienen." 3) Y. 1. — 183, 27. — 4) V. 1. — 154, 30. — „Ist auch meine fleissige Bitt, E. W. wollen drein sehen, dass ein guter Gesell, der treulich eurer Jugend fürsteht, eine Besserung und ziemliche Aufenthaltung möcht haben." — L. egyh. szára.
