Rosenauer Károly: A Beszterczebányai Á. H. Ev. Gymnasium története. Besztercebánya 1876.

II. A beszterczebányai ev. gymnasium mint városi intézet1537-1674.

18 gukkal hozták, 1) mi ezen városok tanügyére jótékony hatással volt, mivel ezeket iskoláik szervezetéről kölcsönösen tájékozta, s azoknak alkalmat nyitott a máshol észlelt üdvös intézkedések elsajátítására. A beszterczebányai városi tanács mint az iskola pártfogója buzgón felelt meg e viszonyából folyó kötelességeinek, s gondoskodása alatt ezen intézet nemsokára örvendetes viragzásnak indult. A tanács főgondja jó tanítók megszerzésére volt irányozva, mert csak ezek teszik az iskolát jóvá, s minthogy ekkor nehéz volt az ilyeneket a közelben kapni, sokszor külföldi tanférfiakhoz fordult. Ezen időszakban 16 külföldi születésű tanár működött a beszterczebányai iskolánál, kiknek számát azonban bizonyosan még nagyobbnak találnók, ha az adatok, melyekkel e tekintetben rendelkezünk, teljesek volnának. E tanférfiak közül négyen brandenburgiak, ketten straszburgiak, egy tübingeni, egy braunschweigi, egy ulmi egy Schmalkalden]', hatan más vidékekből válók voltak, s 11 -en mint igazgatók működtek. Minthogy ezek a gondjukra bízott intézetet a némethoni intézetek mintája szerint szervezték, a beszterczebányai iskola ezen időszakban az utóbbi intézetek szakasztott mása volt. Nyomaink vannak, hogy ezen iskola ekkor külföldi tanulók által is látogattatott, mi minden esetre annak messze elterjedt hírnevére utal. 2) Ezen időszak kezdetén azonban még elég primitiv állapottal birt a szóban lévő intézet. Az annak élén álló tanitó, vagy a mint ekkor nevezték, iskolamester („Schulmeister") semminemű állandó fizetést nem kapott; jövedelme csak a negyedévenkint fizetendő tandíjból, bizonyos temetési díjakból és az úgynevezett recordátiókból állott; ezen kivül az iskolai épületben egy szobából álló szállása volt. A recordátiók kétfélék voltak, a mint vagy a kántor és a tansegédek („Schulgesellen") eltartására szolgáltak, vagy kizárólagosan az iskolamester jövedelméhez tartoztak. Az utóbbiakhoz öt recordátio tartozott, melyek pünkösdkor, Gál és Márton napján, karácsonkor és vízkereszt napján tartattak, s abból állottak, hogy az iskolamester a kántorral, a tansegédekkel és a jó hangú növendékekkel a városban házról házra járt, a polgárok ajtai előtt zsoltárokat énekelt, sőt rendesen az iskolai zenekarral, mely az isteni tiszteletnél is közreműködött, zenedarabokat is eljátszatott; azután pedig a polgárok lakaiba bemenvén üdvözlő vagy másféle alkalomszerű megszóllítást tartott, s az utóbbiaktól bizonyos önkénytes adományokat szedett be. A Márton napi recordátiónál az iskolamestert kisérő növendékek egyike ludat szokott 1) Y. 1. — 408, 48. — Körmöczbánya 1658. Nov. 6-án kelt levelében Beszterczebánya városát a legközelebbi ilyen gyűlésre meghíván egyebek közt ezt irja: „Massen dann Eure Herrschaften wir hiermit dienstfreundlich bitten, sie geruhen zu diesem lang desiderirten und hochwichtigen Werk den 19. Nov. dero Herrn Ablegandos cum sufficienti instructione herüber abordnen, und dero von Alters habende Kirchenordnungen, leges scholasticas et lectionum series comportiren." 2) V. 1. — „Kirchenhistorien": 1599. 18. Jan. Heinricus Richter, ein Student von Hildesheim aus Westphalen gestorben und begraben worden." — 320, 40. Mylius János mester, meseritscih tanító, előbb a beszterczebányai iskola növendéke, ezt irja egyik beszterczebányai tanárának: „1588. Márt. 1. — ...Ut planins me tibi aperiam, et locus, in quo a deo constitutus es, et homines literatorum, praesertim Germanorum, amantissimi iam olim adole9centi mihi valde placebant." Valószínű, hogy e sorok írója szintén külhoni volt.