Rosenauer Károly: A Beszterczebányai Á. H. Ev. Gymnasium története. Besztercebánya 1876.
II. A beszterczebányai ev. gymnasium mint városi intézet1537-1674.
id kezében vinni („Martinigans"). 1) A recordátiók második neméhez tartozó körüljárások hetenkint kétszer szoktak tartatni, vasárnapon és csütörtökön; ezek sokkal egyszerűbbek voltak, mivel csak énekből állottak, melyben a kántoron és a tansegédeken kívül csak néhány növendék vett részt. A szokásos adomány, melyet ezek ekkor kapni szoktak, egy dénár volt; a gyűjtött összeg pedig az iskolamesternek szolgáltatott át, ki abból a kántornak és a tansegédeknek hetenkint bizonyos élelmezési dijat fizetett, 2) Ekkor tehát az iskola föntartásának terhe majdnem egészen a városi közönség vállára nehezedett, A tansegédek még nem voltak mai értelemben vett tanítók; azok alatt iskolát végzett fiatal emberek értendők („Adolescenten"), kik városból városba költözködtek (fahrende scholastici), s ott tartózkodtak legtovább, hol legjobban ment dolguk. Ezek szabadon csatlakoztak egyik vagy másik iskolamesterhez, illetőleg alávetették magokat kényének 3); mert irányában semmiféle jogokkal nem bírtak s ha nem jártak kedvében, rögtön el is bocsáttathattak. Látni való tehát, mily kevés önállásuk volt; egyrészt az iskolamestertől függtek, kinek kezéből kapták az általuk előbb beszedendő élelmezési díjat, másrészt egészen a közönség kegyadományaira voltak utalva. Mivel ama díj oly csekély volt, hogy abból lehetetlen volt megélniök, egyes nagylelkű pártfogókat kellett magoknak keresniök, kiknek házánál azután bizonyos jótéteményekben részesültek, de melyeket magoknak rendesen a család gyermekeinek adott magánoktatás által előbb megérdemelniük kellett. Ilyen tansegéd rendesen kettő vagy három működött az iskolamester mellett ; azonkívül a kántor is tanított az iskolában. A tanítás valószínűleg két tanteremben folyt, melyek egyikében az iskolamester, másikában a kántor oktatott; a tansegédekkel az iskolamester belátása és tetszése szerint rendelkezett, A növendékek koruk és képzettségük szerint két csoportra voltak osztva; az első csoport írni és olvasni tanult; a kik ezt már tudták, mind a második csoportba tartoztak. Minthogy pedig az utóbbiba igen külömböző előkészültségü növendékek szorultak össze, ezért itt a tanításnak sok bajjal kellett küzködnie. Még 15GG-ban is az akkori igazgató, kiről később szó lesz, e miatt így panaszkodik a városi tanácshoz intézett levelében: „Mivel az bajos dolog, ilyen sokaság közt egyszerre fontos leczkéket olvasni, és gyermekeket is kihallgatni, mi zavarás és kellemetlen akadályozás nélkül végbe nem mehet; ezért kérem, hogy a közjó tekintetéből ezen bajon segítsenek." 4) A tanítás főtárgyai voltak a vallás és a latin nyelv; az utóbbitól nyerte meg ezen intézet elnevezését is, latin iskolának neveztetvén, megkülöinböztetésül a városi német iskolától („deutsche Stadtschul"), melyben német irás és számolás taníttatott, ha t. i. akadott valaki, ki ezen tanításra önkényt vállalkozott, I- jen sokszor történt, hogy az ily vállalkozók hiányában a német iskola zárva volt. s) A latin iskolába a vagyonosabb szülék gyermekei s álta1) Fraknói 183 1. 2) V. 1. — 920, 37. 3) V. 1. — 285, 80. 4) V. 1. — 183. 49. 5) V. 1. — 209, 15. — Schneidtier János, születésére nézve Schmalkalden!-, 1577-ben a beszterczebányai tanácshoz folyamodott, hogy a szünetelő német iskolát újból megnyithassa. Levele igy hangzik: „Demnach ich von etlichen glaubwürdigen Personen erinnert, dass ein 2*
