Rosenauer Károly: A Beszterczebányai Á. H. Ev. Gymnasium története. Besztercebánya 1876.

I. A hitújítás elterjedése Beszterczebányán

14 tartózkodtak, Stockei Lénárd híres iskoláját látogatván, hogy ezen ügyben közvetítője legyen a beszterczebányai tanácsnál; mely kérelemnek ez lf>40. Julius 31 én kelt levele által meg is felelt.

1) De a beszterczebányai tanácsnál mind ezen lépések sikertelenek voltak. Ez a bártfaiaknak egyebek közt azt válaszolta, hogy „a gaz ördög, ki nem akarja, hogy az ő, azaz a pápa országa az egyházban semmisíttessék meg, és az istennek tulajdonittassék, Beszterezebányán is bír hü segédekkel és apostolokkal, kik minden erejökből azon vannak, hogy az ily isteni és keresztényi vállalat ne sikerüljön, hanem gátoltassék"; hogy tehát képzelhetni, milyen „tévedés, rendetlenség, visszaélés, zíivargás és más baj" támadna ama férfi elmenetele esetében az egyháznál és a városban. Ilogy ezen okból e férfit ez idő szerint még nem bocsáthatja el; hanem ha majd a „tervezett és megkezdett keresztyén rend életbe és szokásba menend át, és a közember szellemébe tökéletesen be leend vezetve", hogy akkor szívesen fogja ama férfit mindenek előtt a bártfaiaknak átengedni, ha ezeknek erre ekkor még szükségük lesz. A bártfaiak nem nyugodtak, és még sok levelet váltottak ezen ügyben a beszterczebányai tanácscsal; de ez állhatatos maradott, és Francik Bertalant rábirta, hogy amazoknak tagadólag válaszoljon. Az utóbbi levelében különösen arra fektetett súlyt, hogy Beszterczebányáról nem mehet el, „ne aliqua suboriatur simultas, quam certo ob meam abhinc abitionem orituram timeo, non absque meo magno periculo." 2) 1) „Scribunt mihi doni. index, et inrati cives civitatis Bartphensis, rogantes me diligentissime. ut apnd dominationes vestras partes meas interponerem, quo qnendam Bartholoinaeum Francik ad eos ire dominationes vestrae permitterent. Et quia carissima pignora mea illic in civitate Bartphensi educantur et institunntiir, istis dominis civibus et in hac re et in maioribns aliis operám meam denegare non possum. Qnare rogo doni. v., tanqnam bonos vicinos et amicos meos velint illnm bonum virnm, ministrum ntpote verbi dei illnc permittere." stb. V. 1. — 160, 44. — 2) V. 1. ~ 278, 22. — L. 278, 19—21. A beszterczebányai tanácsnak a bártfai tanácshoz intézett egyik válaszoló levelét fontossága miatt egész terjedelmében közlöm: Wir haben Euer Weisheiten Schreiben dto (1540) 27. Juli den 2. Aug. empfangen und seines Inhalts vernommen, darinnen uns E. W. und Andere mit freundlicher Mahnung anlangen, Herrn Bartholomaeum, unsern tentschen Prediger eurem Berufe nachzukommen nicht hindern, sondern euch denselben eurer wichtigen Xothdnrft und eurem Eifer nach, so ihr zu dem rechten Wort Gottes traget, vergönnen zu wollen; und anfänglich melden, als sollen wir hochgedachtes Wort Gottes nu lange Zeit gehabt und einer rechten christlichen und göttlichen Schriften gemässe Ceremonien aufgerichtet haben. Wollten wir demnach E. W. nicht verhalten, dass wir bei unserer Kirche ja aus sonderlicher Gottes Gnaden ziemlich Praedicanten, doch mehr Ohren- Pauch- und Seckelprediger denn Seelsorger bisher gehabt, welche viel mehr auf ihre Ehrgeizigkeit, und wie vermeldet, mehr auf das, so in die Kuchl getragen wurde, und den Pauch gefüllt hat, denn für die armen irrenden Gewissen gesorgt haben, und hinter sich keine anderen Früchte ihrer Lehren, denn Beschwerung der armen Gewissen und päpstische Verblendung, die wir alle Winkel voll, und bei unserer Kirche noch im Brauch haben, verlassen. Allein was jetzo dieser arme, einfältige frumb fieissige Mann, welchen uns E. W. abzufordern sich heftig bemiihn, mit besonderem Fleiss, Müh und Arbeit aus sonderlicher Gottes, des heiligen Geistes, (ínadén und Iliilf, etliche Missbräuche aufgehoben, und etliche Bräuche nach göttlichen Schriften verändert, so aber noch in keinem beständigen Thun und Übung, sondern erst aufzurichten fiirgenommen. So wissen auch E. W. wohl, dass der leidige Teufel nicht leiden mag, dass man