Rosenauer Károly: A Beszterczebányai Á. H. Ev. Gymnasium története. Besztercebánya 1876.

A beszterczebányai ev. gymnasium mint egyházi intézet 1678-tól a legújabb időkig.

131 Azon katastrophával, mely a beszterczebányai ev. gymnasiumot kerületi jellegétől, két legjelesebb tanárától s tanulóinak nagyobb részétől megfosztotta, be lett fejezve ezen intézet múltjának régibb korszaka. E múltnak utolsó száz éve, mint láttuk, szakadatlan harcz volt kedvezőtlen körülményekkel és más ellenséges tényezőkkel. Az intézet eleintén sokáig a szövetkezett absolutismus és fanatismus erőszaka alatt sinlődött, azután pedig nyilásnak induló virága az országos pénzválság pusztító hatalmának áldozatúl esett. A beborult háttérből annál szebb fényben emelkednek ki azon derék tanárok alakjai, kik hivatásuknak, a műveltség terjesztésének, önmagukat föláldozták, s a legnyomasztóbb viszonyok közt is törhetetlen kitartást és nem lankadó buzgóságot tanúsítottak. 3. A beszterczebányai ev. gymnasíum múltjának legújabb időszaka 1814-től a jelenkorig. Oly térre lépek most át, melyben, mint a múlt s a jelen mesgyéjében, elhalt és élő gyökérszálak szorosan összefonódnak, úgy hogy itt minden mélyebb és élesebb kutatás még létező fejlemények megsértésével állana kapcsolatban. A tekintet, melyet minden élő s létező maga iránt joggal megkövetelhet, minthogy szorosan véve még nem képezi a történet bonczolható anyagát, eléggé indokolja azon tartózkodó rövidséget, melyet a következő sorokban követendőnek tartottam. E sorok föladata csak áthidalni, nem pedig kitölteni azon űrt, melyet ezen utolsó időszak a letárgyalt múlt s a most folyó jelen közt képez, hogy e kettőnek összefüggése s viszonya egymáshoz legalább fővonásaiban érthetővé váljék. Midőn a beszterczebányai ev. egyházközség a kerület által cserben hagyott gymnasiuma föntartásának egész terhét ismét magára vállalta, képtelen volt nagyobb áldozatok hozatalára, mert egyrészt a reményeiben csalatkozott lakosság buzgósága már le volt hűtve, másrészt az utóbbinak azon súlyos csapás következtében, melyet vagyona szenvedett volt, évtizedekig saját létéért kellett küzdenie. Ennélfogva a gymnasiumi osztályok száma háromra, a tanároké pedig kettőre leszállíttatott. 1814. elején a régi tanárok közül már csak Koch G. működött, még pedig mint az intézet igazgatója s az egyesített syntaxis és grammatica osztálytanára. Ezen év Május havának 27-én Schwajdl helyére Restcry Pál hitjelölt jött, s a donatistákat a következő év Február 23-áig oktatta; ennek utóda Kubányi Béni volt, ki 1829-ig működött. A tápintézet tovább is fönállott, de a convictus beszüntettetett. A tanulók száma az 1814'15-iki tanévben összesen 83 volt; ezek közt volt 34 donatista, 41 grammatista és 8 syntaxista. 1824 Julius 24-én bevégezte Koch áldásos tevékenységét s fáradalmas életét; utódává Nov. 14-én a bécsi prot. grenzenden Ansichten sei es genug ein Beispiel anzuführen: Als er im Begriffe war, Oedenburg zu verlassen, reichte er vollen Ernstes ein Bittgesuch beim Conventspraeses ein man möchte ihm gestatten, den Leichnam seines im J. 1818 verstorbenen siebeuthalbjährigen Sohnes, an welchem er mit Abgöttischer Liebe gehangen, ausgraben und verbrennen zu dürfen, damit er die gesammelte Asche desselben mit sich nehmen könne: welches Gesuch ihm zu seiuer grössten Retrübniss natürlich abgeschlagen wurde."