Rosenauer Károly: A Beszterczebányai Á. H. Ev. Gymnasium története. Besztercebánya 1876.

A beszterczebányai ev. gymnasium mint egyházi intézet 1678-tól a legújabb időkig.

theologiai facultas tanárainak különös ajánlása folytán Dillnherger Károly lett. Kubányi helyét 1830-ban elfoglalta Pólevlcorics János, 1847-ben pedig harmadik tanárnak Grossmann Lajos választatott. A tantárgyak közé fölvétetett a mütau is s kiváló gond fordíttatott a mennyiségtan tanítására. 1851ben az osztályrendszer helyett behozatott a szakrendszer, s az intézet a gyakorlati élet szükségleteinek kielégítésére tíilnyomólag reális irányt kapott; a latin nyelv rendkívüli órákban taníttatott. 1857—1859-ig az intézet az úgynevezett Thunféle tanrendszer alapján újjászerveztetett. Nagyérdemű s erélyes igazgató tanára Dillnberger Károly 1856-ban hivataláról leköszönt; azonban az egyházközség kérelmének engedvén tovább is megtartotta az igargatói tisztet s folytatta a mennyiségtan előadását hetenkinti 4 órában, míg végre 1858-ban 34 évi ernyedetlen és sikeres működés után a tanári pályáról végképen visszahúzódott. De ezután is mint az egyházközség alfelügyelője s mint városi képviselő a közjó előmozdításában erélyesen fáradozott, s most aggkora által megtört testi erejének kárpótlását munkával telt múltjának tudatában s a köztiszteletben leli, mely közhasznú tevékenységének egyedüli jutalma. — 1856-ban Heinlein Adolf lett a tanári kar egyik tagjává, s 1858 óta egyszersmind az intézet igazgatójává. A hajdan szokásos recordátiók, melyek a tanári fizetésnek lényeges részét képezték, 1825 Febr. 2. beszüntettettek, s a tanári fizetés kiegészítésére külön recordationális pénztár alkottatott, mely önkéntes gyűjtések jövedelméből gyarapodott. 1827-ben iskolai pénztár alapíttatott, melynek ugyanezen évben Gerhardt Tamás 500 ftot s Purzpichler Julianna 200 ftot hagyományozott, a következő évben pedig Radvánszky Mária szintén 200 ftot és Schimko Julianna 147 ftot. Ezen alap 1856-ig 9290 ftra megnövekedett, s a következő évben Febr. 4-én a tanári fizetés szabályozásának alkalmával az egyházi pénztárba beolvasztatott, melyből ezen idő óta minden iskolai kiadás födöztetik. Ugyanekkor a beszterczebányai s a selmeczbányai gymnasium és e két intézet pártfogói közt heves harcz tört ki, melyhez alkalmat szolgáltatott egy indítvány, mely azt czélozta, hogy a kerületi gymnasium Selmeczbányáról helyeztessék átBeszterczebányára. Ugyanis miután a beszterczebányai gymnasium 1813 végén kerületi intézet lenni megszűnt, s a gyámolitására összegyűjtött kis tőkék a pénzválság bekövetkeztekor jelentéktelen összegekké törpültek, azután pedig a kerület által más czélokra fordíttattak; a selmeczbányai gymnasium jelentetett ki kerületi intézetnek s részesíttetett bizonyos kerületi segélyben. Ez azonban oly csekély volt, hogy ezen intézetnek a legnagyobb Ínséggel kellett küzdenie, mi miatt ekkori igazgatója (3secsetka Sámuel egyik nyilatkozatában keserű panaszra kifakadott, Mivel ily körülmények közt a kerületi gymnasium újjászervezése égető szükséggé vált, azon kérdés merült fel, nem volna-e czélszerűbb az újjáalakítandó intézetet Beszterczebányára áttenni, mely város már helyzeténél s több más tekintetnél fogva e czélra alkalmasabbnak mondatott Selmeczbánvánál. ') E kérdés fölött heves tollharcz fejlődött ki; mind1) E kérdést Groszmann L. T. pendítette meg a „Protestantische Jahrbücher für Österreich" czímű folyóirat 8-ik füzetében; e nyilatkozat ellen a következő évi első füzetben