Rosenauer Károly: A Beszterczebányai Á. H. Ev. Gymnasium története. Besztercebánya 1876.
A beszterczebányai ev. gymnasium mint egyházi intézet 1678-tól a legújabb időkig.
125 gömöri, lőcsei és beszterczebányai gymnasiumon) mint rendes tanár működött s ezen kiviil sok más iskolával személyes tapasztalás nyomán megösmerkedett. Nem a külfénv, a tanárok és tanulók sokasága, a berendezés nagyszerűsége, a tápintézet s más segélyforrások gazdagsága teszi magában véve az iskolát jóvá, daczára annak, hogy az emberek nagy része e véleményen van, s a tanárok jelességét is tanulóik száma szerint szokta megítélni. Ez által a dicsés kincsvágyó tanárok arra ösztönöztetnek, hogy a korszellemnek hódoljanak s egyszersmind saját érdeküknek is szolgáljanak; mert minél jobban alkalmazkodnak a sokaság nézeteihez, annál több növendékre és nagy ob jövedelemre tesznek szert. Az ilyen tanárok a kor szellemét fürkészvén látják az általánosan uralkodó, a szellem fékeit lerázó érzékiséget, mely csak is az élveket hajhászsza, a komoly munkától pedig idegenkedik. Mivel azonban az érzéki élvezethez csak pénz vezet, ezért a sokaság kiváltképen pénzre, gazdagságra vágyakozik, s ha ennek birtokába nem juthat, azt legalább fényűzése által fittogtatja. Ezzel összefügg a divat uralma, s a külső csín és finom modor nagy becsülése. Általában nem valóban lenni, hanem látszani, a világot ámítani, elegáns magaviselet által a nemes szív hiányát eltakarni, ez a mostani kornak arany szabálya. Ezen hiúság és kényesség már szellemi téren is megérezhető. Megvettetnek a görögök és rómaiak szája által kifejezett örökké érvényes igazságok, és új bölcsészeti, gyógyászati rendszerek, állami alkotmányok teremtetnek, s mindez nemsokára ismét elvettetik; kellemesebb hangzásúnak tartatik a franczia és olasz nyelv a régi görög és latinnál, s a modern szépirodalmi olvasmány kiszorította a régiek mintaszerű és tartalmas műveinek olvasását, úgy hogy már az iskolákban is jobban tetszenek az újkori tanulmányok az ókoriaknál. Mert a gyermekek szüleik példája után indulnak, s a tanulók a szülei házból az iskolába féktelen érzékiséget, a szemérem hiányát, szerfölötti önbizalmat, hiúságot, az igazságtól intéstől fegyelemtől és munkától való idegenkedést, és fejességet hoznak el magukkal, úgy hogy az iskola valódi mikrokosmos, a nagyvilág hasonmása, a korszellem szintolv dominiuma, mint emez. E korszellemnek hízelegnek az oly tanárok, kik az önzés uralma alatt állanak, s csak is tanulóik számát szaporítani ügyekeznek. Ezek megeresztik az iskolai fegyelem fékeit, tanulóikat munkával nem igen terhelik, a közvizsgák alkalmával homokot szóinak a közönség szemébe, előre betanítván növendékeiket az ekkor adandó néhány feleletre, végre pedig sokkal jobb elmeheteli bizonyítványokat állítanak ki. mintsem az utóbbiak megérdemeltek. Az ily tanárokkal biró intézet, ha sok tanulója is van. mégsem jó. Csak azon oskola jó, mely a korszellem javítását tűzte ki czéljáúl. Hogy pedig valamely intézet ezt tehesse, kell jó szervezettel, helyes tanrenddel, kellő anyagi alappal, derék és lelkiismeretes tanárokkal birnia, ') s oly helyen feküdnie, mely 1) „Is mihi veri nominis est, cumulataque laude et omni honore fiduciaque Publici dignus docens, in quo est insatiabilis veri videndi cupiditas; abditissimas rerum proprietates facile penetraus atumen mentis; auipla et solida eruditio, quae adjunctum sibi habet senRum illum, qni totam scientiam amplectitur, nec non sensum singularium et leviorum ejusdem scientiae veritatum; vivacitas, quae Semper ultro progredi nititur, conjuncta cum pereeverantia et patientia, quae nunqnam fatigatur, nulla ro a cursu suo revocatnr: facilitás,
