Rosenauer Károly: A Beszterczebányai Á. H. Ev. Gymnasium története. Besztercebánya 1876.

A beszterczebányai ev. gymnasium mint egyházi intézet 1678-tól a legújabb időkig.

124 igen lehet haladni. — A protestáns iskoláknak hervadó virága fölött pedig keserű könyeket fog hullatni a Protestantismus geniusa, mert a viharban, mely most az iskolákat végveszélylyel fenyegeti, a prot. egyház is hajótörést fog szenvedni. Eljön majd azon idő, a midőn a protestáns papság, melynek erényei által hajdan a keresztény vallás eredeti egyszerűségéhez visszavezettetett, megszűnik a protestantismus dísze és támasza lenni, s a közbecsülésben mélyen lesülyed. — Azonban még van remény; az egyház hajójának bölcs kormányzója szivén hordja a humanitás intézeteit, s a közönség különösen a Beszterczebányán fölállított kerületi gymnasiumot örvendetes áldozatkészséggel támogatja. E támogatásért Magda az intézet nevében szives köszönetet mond. Végre tájékozásúl megemlíti, hogy a lefolyt iskolai évben a tápintézetben 72 növendék élelmeztetett, kik közöl 37-en teljes vagy részleges díjelengedésben részesültek; a többiek 20—25 rhénusi forintot fizettek, mely díj azonban a következő tanévre nézve a folyton növekedő drágaság következtében 40 ftra fölemeltetett. A convictusban résztvevők 100 ftnyi évi díjat fizettek, mely a jövő évre 30 fttal megnagyobíttatott. A tanulók közt ösztöndíjakúl a Beniczkyféle alapítványból 125 r. ft., más segély forrásokból pedig 230 r. ft kiosztatott. A zárszóban kiemeli,- hogy valamint a régi héberek az egy élő isten tiszteletére évenként egyszer Jeruzsálembe szoktak összegyülekezni, úgy látogatják meg a tudomány barátjai azon helyeket, melyekben a Múzsáknak szentelt oltárokon ama szent tűz ég, mely az igazság fényével az észt megvilágosítja, s az erény melegével a szivet föleleveníti. Ünnepélyesen meghija tehát az intézet pártfogóit, hogy az évi zárvizsgákat jelenlétökkel díszítsék, emlékezvén ama Ovidiusi szóra: „Excitat auditor Studium, laudataque virtus ereseit." — A következő évi értesítvény 20 negyedrétű oldalra terjed ki, s ily czimű értekezéssel bir: „De schola, quae genio saeculi obsequitur, splendidissima, quae eura emendat, optima." Ugyanezen tbémáról értekezett egy gymnasiumi értesítvényben, mely 1775-ben kiadatott, Meierotto J. H. L., hires berlini tanár, ') kinek dolgozatát azonban Magda, mint maga mondja, soha sem látta. Ezen értekezésben a szerző azt bizonyítja, hogy a legfényesebb iskola még neui a legjobb, habár a világ, melyen a vélemény uralkodik („mundus opinione regitur"), ezt tartja, hanem hogy azon iskola a legjobb, mely a korszellem nemesbítésén fáradozik. A tömeg, melyhez nem csak kopott, de díszes ruhában járó emberek is tartoznak, a külfénynek s a tekintélynek hódol („credit, opinatur, umbram pro Junone captat"), uii sokkal kényelmesebb, mint a dolgok természetét saját szemeivel fürkészni, s az igazat saját eszével látni. Ezért a közvélemény korántsem csalhatatlan, s a ki p. o. az iskolákra nézve ez után indúl, nem jár mindig helyes uton. Hogy tehát a tudománynak ezen vásárhelyeit fölkereső közönség a legjobb uton biztosan indúlhasson, iránytűt nyújt neki a szerző, melynek útmutatását követvén kikerülheti a Scyllát s a Charybdist és az édesen énekelő Syrenákat. Az ily tájékozás adására föl van a szerző jogosítva, mivel ő e dolgok fölött behatóan elmélkedett, fiatal korában 3 gymnasiumot látogott, 14 év óta 4 más intézeten (a csetneki 1) „Der König unter den Rectoren", Schmidt III. k. 763 1.