Rosenauer Károly: A Beszterczebányai Á. H. Ev. Gymnasium története. Besztercebánya 1876.

I. A hitújítás elterjedése Beszterczebányán

JO tásokról értesült, és hogy azok nem találkoztak tetszésével, inert mielőtt még Spettinger a hivatalát elfoglalta volna, í 530 Apr. 5-én levél utján felszállította a beszterczebányai tanácsot, hogy ez az eretnekséget irtsa ki, és a katholikus egyháztól el])ártolt papokat bilincsbe verve küldje fel Esztergainba. ') Mivel a tanács e felszóllitásnak nem engedelmeskedett, más módhoz kellett nyúlni az evangelikus lelkészek eltávolítására. Antal segédlelkész egyházi törvényszék elé idéztetett, és vissza sem bocsáttatott többé, hanem azonnal fogságba tétetett. A város mindent elkövetett, hogy azt kiszabadítsa; folyamodott Tamás egri püspökhöz, ki ekkor korlátnok is volt, sőt magához a királyhoz; de sokáig hasztalanúl; végre 1532-ben elrendelte a király anuak szabadon bocsáttatását.

2) Az azonban többé nem tért vissza Beszterczebányára. — Ugyan ezen idő tájban evangelikus szellemben működött Beszterczebányán Biber János, tót hitszónok, de nem sokáig, mivel már 1532-ben wiegendorti lelkész volt. 3) Német hitszónok ugyanekkor Schwarz János volt; ez és Spettinger egy ideig minden egyházi teendőt egyedül végeztek el, mivel a város akkor nem tudott több lelkészt kapni.

4) Az utóbbi, nem tudni mi okból, már 1532 Máj. havában odahagyta állomását és Krakóba távozott.

5) A helyére Philadelphus Antal választatott, ki ugyan nős volt, de sok tekintetben a katholikus egyház tanaihoz hajlott. Ez előbb kis-szebeni lelkész volt; de mind ezen, mind későbbi beszterczebányai állomásának elhagyására sajátságos módon kényszeríttetett. — Ugyanis Lichtensteini Lénárd, morvaországi dúsgazdag földbirtokos udvari hitszónoka, Vischel- András ezen időben koronkint be szokta utazni a Szepességet mint evangelikus hittérítő, mindenütt, a hova jött, nagy buzgósággal hirdetvén az isten igéjét. Ezzel Philadelphus Antal, mint kis-szebeni lelkész összetűzött volt, kikelvén a szószéken annak egyes tanai ellen. Vischer erre az utóbbit a városi tanács közvetítése által nyilvános vitatkozásra hívta fel, mely a városházán volt megtartandó, hogy bebizonyodjék, kinek van igaza. De Philadelphus szabódott, sőt annyira ment ijedtségében, hogy a tanács nógatásaira végre úgy nyilatkozott, miszerint egy időre Boroszlóba fog menni Hesséhez, magának ott az igaz hit tanait elsajátítandó, és visszajővén ezeket fogja majd híveinek hirdetni. E nyilatkozata által aláásta magának a hallgatói előtt minden tekintélyét, sőt ennek következtében a 1) V. 1. 267, 10. — ... „Requirimus, hortamur, et monemus vos per viscera misericortliae domini uostri Jesu Christi, perque fidem et. religionem vestram et salutem maiorum vestrorum, ut tales haereticos, et in haeresim sacrilegam dilapsos requiratis, hortemim, et moneatis, ac omnibus remediis, etiain carcere et aliis id genus poeiiis sectam iilam blasphemam, falsam et liaeretieam abiurare, et in unitatem sanctae matris ecclesiae redire compellatis, presbyteros vero et alias religiosas personas, qui sectam eaudein protiteiitur, docent» aut. publice iii ambone praedicant, vinctos ad nos in coinpedibus ferreis mittatis." stb. 2) V. 1. 168, 36 sz. a. található Tamás püspökuek ez ügyben a beszt. városi tanácshoz intézett levele, mely Pozsonyban kelt 1532-ben „feria secunda post íeslum epiphaniae " 3) L. a v. 1. — 1S3, 3. sz. a. — levelét, melyet 1532-ben Mária születése előtti csütörtökön Schneider Bálinthoz intézett. — 4) V. 1. 338, 13. — Spettinger erről következőleg nyilatkozik: „Ihr wisst, in was Mothen ihr seid gewesen, dass ihr weder Prediger noch Caplan habt könnt haben, und ich solches mit dem guten Herrn Hans Schwartz alles verlieht." — 5) Y. 1. — 338, 13. — t