Magyar Győző: Wimmer Gottlieb Ágost, felsőlövő nagy papja (Budapest, 1910)

III. Modorba megy, de visszahívják

24 III. Modorba megy, de visszahívják. Elhagyta a megszokott helyet, melyhez életének annyi öröme és bánata csatolta. Nehéz szívvel, de felemelt fővel ment. Nem kényszerítésre, hanem önként távozott. A hozzá ragaszkodók sokasága kérve-kérte, hogy maradjon. De ő nem engedett. Látta, hogy úgy nem mehet minden, mint ő akarja, inkább félreállt az útból, mint meghajoljon. Hogy csakugyan önként határozta erre magát, kezeskedik róla nagy ellenfelének, Kis szuperintendensnek tanúskodása, ki maga is marasztalta. De Winimernek kapóra jött a modori német egyházközség meghívása. Október 6-án vonult ki családjával együtt a szívéhez nőtt községből, ahol sok szem könybe borulva nézett utánuk. Wimmerék is komor hangulatban tehették meg a hosszú utat. Ott hagyták a biztos otthont a bizonytalanért, ismeretlenért. Mert az új állás sokkal szerényebb volt a réginél. A Kis-Kárpátok aljában fekvő csinos városka lakosainak zöme tót; a német ajkúak nagyon kevesen voltak s így új gyülekezete kicsiny, a papi javadalom kevés volt. Mindössze pár száz lélek feletti pásztorkodás várt itt reá, míg Lövőn több ezer hívőt hagyott el. De a komor hangulat csak addig tartott, míg megérkeztek Modorba. A művelt városi közönség lelkesedéssel fogadta a már akkor híres férfiút s csakhamar oly szeretetnek és közkedveltségnek örvendett családjával együtt, hogy boldognak érezte magát új otthonában. „Igaz — írja nemsokára Lövőre — hogy itt csak kis