Magyar Győző: Wimmer Gottlieb Ágost, felsőlövő nagy papja (Budapest, 1910)

III. Modorba megy, de visszahívják

gyülekezetem van, de nincs ellenségem — se szavakat alá is húzza — sem távol, sem közel." De ha ő meg is nyugodott benne, hogy elszakadt Lövőtől, annál kevésbbé tudtak beletörődni abba lövői hívei. Sőt nem is akartak beletörődni. Távozása után érezték csak igazán, mennyire összeforrtak vele másfél évtizedes működése alatt. Elemi erővel tört ki a vágy a hívek aprajából, nagyjából, hogy a szeretett lelkipásztort bármi áron vissza kell kapniok. Az ellenpárt félve lapult meg. Alig múlt el egy-két hét távozása után, már is sürgetni kezdik az esperest, hogy annak rendje és módja szerint intézkedjék a papválasztás iránt, mert ők megint meg akarják hívni régi papjukat. Minthogy pedig az esperes húzta, halasztotta a dolgot, összeültek maguk, egyhangúlag megválasztották s az egyháztanács határozatából minden tag aláírásával ellátott levélben kérték állásának újból való elfoglalására. Egyúttal a számára kiállított hívánnyal egy küldöttséget menesztettek Sopronba a szuperintendenshez, hogy azt erősítse meg. Witnmer 1834 jan. 22-én válaszolt a lövőieknek. A nagy szeretet és ragaszkodás rendkívül meghatotta. De Modorb m is elhalmozzák őt hívei szeretetük jeleivel, s azért nem egy könnyen hagyja el őket. Visszatérését feltételekhez köti. Ezek egy része anyagi volt, mikre itt nem terjeszkedünk ki. De érdekesek a következők, melyeket az erkölcsi élet javulása szempontjából tart szükségeseknek. A gyülekezet iskolapénzt szedet az elöljáróság által és a szegény gyermekekért megfizeti a tandíjat. A gyermekeket télennyáron rendesen járatja az iskolába s az ezt átlépő szülőket büntetéssel kényszeríti engedelmeskedésre. Elküldeti a gyermekeket a vasárnap délutáni templomi