Magyar Győző: Wimmer Gottlieb Ágost, felsőlövő nagy papja (Budapest, 1910)

I. Gyermekkor és diákévek

13 adott, tanulnia is kellett, hogy a papi oklevelet megszerezze. Le is tette vizsgáját már 1814-ben. A következő tanévet már nem töltötte Gyönkön. Egy ottani feljegyzés szerint ugyan „Wimmer Ágoston úr a soproni evang. főiskola növendéke 1813—1817-ig" működött ott, de ez tévedés. 1814 őszén mint nevelő egy régi, híres felvidéki evangélikus családhoz, a Szontagh-családhoz kerül. Két évig tartózkodott Szontagh Istvánnak, hr. Koburg-Koliáry jószágigazgatójának házában. Ε két esztendőt „ifjúsága legszebb éveinek" mondja életrajzában. A művelt család körében tehát kellemes otthonra lelt a sorstól eddig oly kevéssé kényeztetett ifjú. Majd az evangélikus papjelöltek régi szokása szerint külföldre megy, hogy németországi egyetemen öregbítse tudományát. A nevelői pályáján gyűjtött kis tőkéjével Jénába akar utazni azon reményben, hogy majd sikerül még valami ösztöndíjat is kapnia. Mint egykoron Selmecre, úgy most Jénába is gyalog megy. Hány hétig utazott, nem tudhatni, de útirányát feljegyezte. A felvidékről Lengyelországon, azaz Galícián s az akkor még önálló Krakón, Ausztrián, Salzburgon, Bajorországon át utazik. Azután a két Reuss-fejedelemségen át útja céljához ér. Nagy kerülőn át haladt, ami mutatja, hogy gyönyörűségét lelte az utazgatásban. 1816 október 8-án ért Jénába. A szász-weimári nagyhercegség e városkája akkor is, mint ma, egyetemének köszönhette hírnevét, amely egyik gócpontja volt a tudományosságnak. Különösen a hazai evangélikus theológusok nagy szeretettel keresték fel· Volt is magyar ifjak számára bőven ösztöndíja.