Holuby József: A régi zsolnai ág. hitv. evang. egyházközség történetének rövid vázlata. Budapest 1910.

A régi zsolnai ág. hitv. ev. egyházközség történetének rövid vázlata

7 VI. az erkölcsökről; VII. a zsinatokról (itt értendők csak esperességi gyűlések, nem a mostani modern értelemben vett zsinatok); VIII. a meghívásról; IX. a munkák díjazásáról; X. a büntetésekről vagy fenyítékekről; XI. az iskolák rectorairól; és XII. kérvény a hatósághoz ezen alapszabályok megerősítése iránt; mégis az ilyen alapszabályok akármilyen bölcs és az időnek megfelelő intézkedéseket tartalmaztak, nem voltak elegendők arra, hogy az összes contuberniumokat az egyetemes magyarországi evangelikusságnak hatalmas egyházi egészébe együvé egyesítsék. A szatmármegyei erdődi zsinat, mely gróf Drágfi védelme alatt 1545. évben 29 lelkész jelenlétében tartatott; aztán az eperjesi zsinat Sárosban, melyen öt felsőmagyarországi város képviselte magát; teljes önállósítása ügyében még semmit sem határoztak. Az 1549 — 50-iki tornai zsinat már kívánja a püspök vagy superintendensnek felállítását. Az 1552-iki beregszászi zsinat főleg az úrvacsoráról, a fülbegyón ás eltörléséről, a templomi oltárokról tárgyalt; csak az 1554-iki szatmármegyei óvári zsinaton volt az első superintendens, Torday Dömötör megválasztva. Itt kezdődtek az úrvacsora körüli viták, mert akkor már a Zwingli és Calvin nézetei terjedtek az országban. Az 1558-iki körmöczbányai zsinat szigorúan lutheránus, a mi hitvallásának 20 czikkéből (Confessio montana) felismerhető. Mind ez itt említett zsinatok csak contuberniális, vagyis esperességi gyűlésekhez (congregatiókhoz) hasonló részleges összejövetelei a papoknak voltak, melyeken egyes mágnások is részt vettek és nem volt az egész magyarországi evngélikusságra nézve kötelező erejük. Hiszen tudjuk, hogy akkoron nem tétetett különbség a gyűlés (convent) és zsinat között a mai értelemben; mert