Holuby József: A régi zsolnai ág. hitv. evang. egyházközség történetének rövid vázlata. Budapest 1910.

A régi zsolnai ág. hitv. ev. egyházközség történetének rövid vázlata

a zsolnai contubernium régi jegyzőkönyveiben az esperes által össze szokott hívni lelkészi gyűlések leggyakrabban neveztetnek „congregatiók"-nak, de conventusnak is, synodusnak, convocatiónak vagy consessusnak és ezen gyűléseknek határozatai csakis a contuberniumbelieket kötelezték. De midőn az 1606. évi békekötés I. czikkének 2. §-a által azt határozta, „hogy a Rendek és Rangok közötti bármely gyűlölet és viszálykodás meggátlása végett minden hitvallású hitfelekezetnek meg legyenek a maga elöljárói, superintendensei" és e békekötés az 1608-iki országgyűlés törvényei közé bevétetett, Thnrzó György nádor, a legbuzgóbb és legnagyobb lutheránus, kihez hasonló sem előtte, sem utána nem volt a magyarországi ev. egyházban, mindenképen azon volt, hogy a magyarországi evangélikusok szervezkedjenek és a kath. püspökök törvényhatósága alól teljesen felszabaduljanak. Ezért hívta össze a zsinatot 1609. évi július 13-án Zsolnára, mint az ily fontos egyházi gyűléshez legalkalmasabb helyre, hogy itt az első superintendensek megválasztassanak. De e zsinati összejövetel nagyon gyengén volt látogatva; és mert ott viták keletkeztek a primátus felett, melyek a komoly tanácskozásokat veszélyeztették: a kívánt eredmény nélkül széjjeloszlott, mit Turszky naplójában e szavakkal feljegyzett: „A zsolnai zsinat 1609 július 13-án, mely a superintendensek választása czéljából összehívatott, feloszlattatott a primátus felett keletkezett viták miatt". A zsolnai contuberniális jegyzőkönyvek az első zsolnai zsinat eme kísérletéről semmi említést nem tesznek. A nagyemlékű, hazánk evangelikus egyházára munkásságában Felső-Magyarország tíz megyéje által