Holuby József: A régi zsolnai ág. hitv. evang. egyházközség történetének rövid vázlata. Budapest 1910.

Eskü

27 dens sietve hozzá is fogott alapos védelem megírásához a bíboros támadásai ellen és alaposan megczáfolta őt, a mit a nádor is, 1610. évi június hó 20-án, Tokajon kelt levelében jóváhagyott „hogy a cardinalis és egyéb csőcseléke is megértse és lássa, hogy semmiképen sem hallgatunk, hanem ráförmedtünk az ugatóra és igazságos ügyünket meg is tudtuk védelmezni!" Milyen szépen illett volna a Forgács kardinálishoz, a legfőbb kath. egyházi méltóság viselőjéhez az országban, ha az evangélikusok elleni uszítók izgatására, Gamáliel szavait idézte volna. (Apóst, cselek. V. 38, 39.): „Távozzatok el ez emberektől és hagyjatok békét nékik: mert ha emberektől vagyon e tanács és dolog, semmivé lészen, ha pedig Istentől vagyon, ti fel nem bonthatjátok, hogy ne láttassatok Isten ellen tusakodni". Itt helyén lesz megemlékezni Thurzó György nádor azon buzgó és őszinte egyháza iránti szeretetéről és hitvalláshoz való hűségéről, hogy a symbolikus könyveket következőleg írta alá, latinul: „Én bethlemfalvi Thurzó György, Árvamegye örökös grófja és ugyanazon megye örökös főispánja, Magyar Királyság nádora és a felszentelt Királyi Felség Tanácsosa és Magyarországon helytartója stb. Az Egyességi iratot, mint a prófétai és apostoli iratokkal és a közönséges és evangelikus hittel megegyezőt, örömmel írom alá és azt minden czikkében jóváhagyom és magamat ugyanazon hitvallásúnak (evangélikusnak) vallom és benne az Űr Isten segedelmével és az 0 Szent Lelke által vezéreltetve, életem utolsó lehelletéig megmaradni szentül kötelezem magamat és megígérem Bittcsén 1611 jan. 10. (Laucek Collect. XVIII. 215; az én Materiálisaim II. 2.). Ő egyáltalán mindenkor és mindenütt