Holuby József: A régi zsolnai ág. hitv. evang. egyházközség történetének rövid vázlata. Budapest 1910.

Eskü

28 sürgette az evangelikus tan tisztaságát, tartva attól, hogy az eltérő tanítás miatt viszálykodások, zavarok és secták támadhatnának az egyházban, melyek okot szolgáltattak volna az ágostai hitvallástól eltérő és így az országos törvények védelméről lemondó evangélikusok elleni eljárásra. De a zsolnai zsinat, ámbár az az evangelikus egyháznak tisztán belső ügye volt, mégis nagyon megfeküdte gyomrát Forgács cardinálisnak és ő nem nyugodott meg az említett protestatiójával, de 1611-ben Nagyszombaton megtartotta a provinciális katholikus zsinatot, melyen panaszok estek a katholikus egyház sanyarú helyzetéről, a lelkészek hiányáról, azok müveletlenségéről és vallástalanságáról, hogy sokan élnek házasságban és az Úrvacsorát két szín alatt szolgáltatják ki: és mindezt betiltották, nehogy a lutheránság terjedjen és a földesurakat is felhívták a terjeszkedő evangelikusság ellen, a püspökök segítségére. De még Forgács cardinális életében lépett fel az evangelikusságnak tanultabb, ügyesebb és sikeresebb ellenfele, a kalvinismustól elpártolt Pázmány Péter jezsuita személyében, ki még mielőtt Forgács utóda lett volna az érseki széken s azután is, élő és írott szóval, a hol csak tehette, ártott az evangelikus egyháznak és sikerült is neki több mágnás családot az evangelikus hit elhagyására rábírni és ezek az evangelikusságtól elpártoltak többet ártottak az evangelikus egyháznak, mind a született katholikusok. Messze eltérnénk, ha ezen szakban genialis Pázmány Péternek polemikus iratait, ha csak röviden is említenők. Elég megemlíteni, hogy míg Thurzó György nádor élt, mindig meg tudta védeni az evangelikus egyházat; de midőn ő az evangelikusság nagy fájdalmára és pótolhatatlan