Holuby József: A régi zsolnai ág. hitv. evang. egyházközség történetének rövid vázlata. Budapest 1910.

Eskü

26 zett contuberniákra való szétdarabolása helyett az egyházegyetemnek erős kapcsa nélkül. És csodálatos! hogy ámbár ezen dicső zsinaton, atyáink egy árva szóval sem érintették a r. kath. egyházat, annak papságát, istentiszteletüket és szertartásaikat; ámbár a zsinat eme 16 czikkének egyikében sem képes senki a máshitűek sértésének nyomát, vagy árnyékát sem kifürkészni, mert az egész zsinat, összes és egyenkénti czikkeiben, csak az egyház belső ügyeit tárgyalta, józanul, békésen, vallásosan és okosan és senkinek sem nyújtott okot ellenséges, dühöngő támadásokra; és ámbár a szükséges superintendensek megválasztása és ezeknek utasításokkal való ellátása, épp az 1608. évi országos törvény értelmében, teljes joggal ejtetett meg és más hitvallás illetékeseinek jogaiba legkevésbbé sem avatkozott, egész vihar keletkezett e zsinat ellen, mert már 1610. évi április 17-én az esztergomi érsek, Forgács Ferencz átok formájában protestált ennek határozatai ellen gúnyosan nevezvén a superintendenseket álczás (lárvás) püspököknek és a mint rendesen történik, hogy a ki a vitatkozásban nem győz találó, értelmes okokkal és érvekkel, az az epe mérgébe mártja tollát és szitkozódik, gyaláz és átkozódik: így tette azt ezen sajnálatraméltó, magasrangú, kath. főúr is. Találóan mondja Ribini (I. 379.), hogy a lutheránusok, kik semmi törvénytelen tettüknek tudatában nem voltak, a cardinális e protestatiójával roppantul megsértetteknek érezték magukat. Abrahamides és Henchelin a kardinális ezen kifakadását, rögtön levélileg bejelentették, az ez idő szerint Erdélyben a királyi ügyeket rendező nádornak, ki átolvasván Forgács gúnyos protestatióját, levélileg tanácsolta a superintendenseknek, mi tevők legyenek ellene. Láni Illés superinten-