Holuby József: A régi zsolnai ág. hitv. evang. egyházközség történetének rövid vázlata. Budapest 1910.

Eskü

25 Eskü. Én N., N. N. megyékben lakó lelkészek superintendense, esküszöm az élő Istenre, Atya, Fiú és Szent Lélekre és igérem : hogy életemben semmi más tant, sem nyilvánosan, sem magánúton, tanítani és előmozdítani nem fogok, annak kívüle, mely a prófétai és apostoli iratokban foglaltatik és a mely az ágostai hitvallásban, V. Károly császárnak, Ágostában egy ezer ötszáz harminczadik évben átnyujtatott és az egyesség formulájában benfoglaltátik. S hogy ezen hitvallást a gondjaimra bízott esperes urak és lelkész urak is vallják és tanítsák, erre szorgalmasan és szigorúan felügyelni és sürgetni fogom. Az egyházak lelkész urainak és az egész, reám bízott nyájnak, a Szentlélek segedelmével és kegyelméből, olyan elöljárója igyekszem lenni, a mint az a lelkek jó és hű pásztorára és Isten igéjének hirdetőjére illik. Úgy az esperességeknek, mint az egyes megyék és kerületeknek (district) a lelkészekre, valamint én reám, az én superintendensi hivatalomban, vonatkozó, előírt, törvényeit megtartom és felügyeletem alá tartozó összes egyének által megtartatom és hozzájok ragaszkodni igyekezem. És hogy mindezeket legjobb tehetségem szerint teljesíteni igyekezem, úgy segéljen engem az Atya, Fiú és Szentlélek Úr Isten és az én keresztyén hitem. Ámen. Ezek tehát a nagyemlékű zsolnai evangelikus zsinatnak munkálatai és határozatai, melyeknek oly boldogító és áldásos következményei voltak Magyarország összes evangélikusaira, de különösen a tíz felvidéki megye egyházközségeim, e törvényekkel szerves egészszé egyesítettekre, azoknak egyes esperességekre, úgyneve3