Farkas Mihály: A v. palotai ágost. hitv. evang. gyülekezet emlék–könyve. Pápa, 1881.

II. Egyházi beszéd

— 19 — szabad gyakorlatától, főkép a kereszténység terén — lassankint elszorittatott. Maga az egyház volt az, mely hűtlenné léve önmagához, a kereszténység szelleméhez, — a hitszabadság feletti kizárólagos rendelkezés jogát egyedül magának igényelte. S törekvését az egyedulalom után, a népek államélelének forrongó átalakulása közben, kitartó szivóssággal, törhetetlen eréllyel keresztül is vitte. Ámde az uralom nehéz volt nagyon. Egyes szabadságra születelt lelkek csakhamar fájdalmasan jajdullak fel a súlyos leher alatt. A meggyőződés hatalmas erejével ragadlak ezek fegyvert a hitszabadság visszahódítására, s elszánt támadásuk —• alapjáig megrendilé az ellen avult védvárait.— Ámde újult erővel velte fel ez a harczot ismét. Boszutól heviillcn vetclte magát a szervezkedő protestánsok kisded táborára; az üldözés lángfegyverét emelte ellenök, — vezéreiket rablánczra verve, gályákra hurczolta; templomaikat, a hilszabadság védvárait elvelte lőlök s már-már ugy látszott, hogy a vallásszabadság lengő zászlaja, melyet a reformátorok kitűzlek a haladás jelvényeként, végkép elbukik. De nem bukóit el! A nagy ősök, az eszmétől lelkesülten, lángba borult arczczal ragadlak fel a hanyatló zászlót s vitték új csatára! S a lángoló hitbuzgalom megőrizte őket; sőt újabb áldozatokra lelkesité! A fel-fel támadó veszélyek, melyek koronkinl fejökre zúdullak, a majd legyőzhetetlen akadályok nem riasztották vissza őket attól, hogy templomot, imádságházal ne emeljenek újból annak, ki kegyelmével velők volt mindig. Mert az ősök a templomot ugy tekinlellék, mint védvárál a fenyegetett vallásszabadságnak. Az üldözés gyászos napjain kifáradva, levert lélekkel ide jöttek ők össze s mig fohászaikba a keserv fájdalmas könynyc vegyült, a meggyőződés szava hatalmas hangokon kiállá leikökben: .,Ne félj kiesinv sereg!'

4 Előre az2*