Holbok József: Emlékirat a szakonyi á. h. évangeliomi keresztyén egyházközség 100 éves fennállásának örömünnepére. Sopron 1893.

VI. Felügyelök

— 11 = zászlaját, rajta a buzgóság ós áldozatkészség eme szellem feliratával »Utánnam!« S csakis így történhetett meg, hogy ámbár még az 1859. évben épült lelkészlak költségeiből is tekintélyes összeg maradt törlesztendő s az 1807. évi tűzvész pedig alsó-szakonyi híveinket, lakházuk, gazdasági épületeik és ritka áldásos aratásuk megsemmisítésével sújtotta; mindazáltal már 1809. évben a népnevelésnek egy uj — a régihez képest — diszes csarnok emeltetett, mely a 80 tanulóra tervezett iskola-termen kívül 2 lakószobát, konyhát, kamrát és gazdasági épületrészeket egyesit magában. 1871. évben a büki gyülekezet felügyelőségét vállalván el, itt áldásosán gyakorolt hivataláról — legnagyobb sajnálatunkra lemondott s ekkor 5. Vircsologi ifj. Rupprecht Jánost volt szerencsénk egyházunk felügyelői hivatalára megnyerhetni; ez e hivatalt 15 éven át viselte annyi hűséggel és odaadással, hogy sem távolság, sem idő viszontagsága, sem gyári, sem gazdasági gondjai soha nem gátolták meg abban, hogy fontosabb közgyűléseinken és iskolai közvizsgákon meg nem jelent volna; mig csak később — megrendült egészségi állapota miatt felügyelői tisztéről lemondott ugyan, de nevét, a szakonyi egyház »Aranykönyv«-ében végrendeleti lOOfrtos kegyadományával is megörökité, s áldott emlékét kitörölhetetlenül őrzik hálás szivekben az ő rendkívüli kegyadományaiban részeltetett hivek, lelkészek és tanitók. Utódjául a felügyelői székre szinte maga jelelte ki, végleges lemondását megelőzőleg helyettes felügyelőnek kérvén fel s ajánlá a gyülekezetnek: 0. Schwarzmann Keresztélyt, az időben még működésben állott csepregi ezukorgyár intézőjét s szakonyi birtokost, a ki 1880. évi febr. 2. tartott közgyűlésben rendes felügyelőül megválasztatván, már az ugyanazon évben eszközölt templomés torohy ujitds alkalmával érvényesité üdvös befolyását: a közönyöseket ébresztgetve, a kishitüeket s csüggedőket bátorítva s az egész gyülekezetet lelkesítve; maga a megkezdett munka csak ugy nyerhetett sikeres folytatást s juthatott