Holbok József: Emlékirat a szakonyi á. h. évangeliomi keresztyén egyházközség 100 éves fennállásának örömünnepére. Sopron 1893.

VII. Tanítók

- 12 — szerencsés befejezéshez, hogy ő maga mindenütt jelen volt, tanácsolva, kisegítve és a szükséges anyagoknak beszerzéséről — a fáradhatatlan egyházgondnokokkal együtt — kellő időben gondoskodván. Az ő széleskörű ismeretéről s jó Ízléséről tanúskodik az a kül- és belcsin is, mely templomunkat — protestáns egyszerűsége mellett — valóban előnyösen emeli ki sok más falusi templomaink közül; s anyagi áldozatkészségének nyomai is eltörölhetetlenek maradnak. Mint felügyelő leginkább azt sajnálja, hogy a magyar nyelvben kevésbé lévén gyakorlott, felsőbb gyűlésekben, egyházügyeink iránt érzett meleg érdeklődését nem tanúsíthatja ; itthon azonban tört magyarsága daczára is mindig megértik a hívek — míg jót akar; engedje Isten, hogy sokáig maradhasson a felügyeletére bízott egyháznak példás és buzgó vezére! VII. Tanítók. Egy század folytán 12 férfiú volt hivatva arra, hogy mint a zsenge nemzedék oktatói működjenek az iskolában, mint az anyaszentegyház veteményes kertjében; s mint első tanítója az uj alakuláshoz készülő egyházunknak: 1. Lőke Sándor volt 1790—1792-ig; ennek 3 évi szolgálata alatt — iskolája és lakása Felső-§zakonyban, Hidegh Ferencztől bérlett házban volt, s elébb mint az iskola és tanitóilak felépült, innen Pápára hivatott s távozott. Tatay Imre, csak egy évig - maradt, s felsőbb tanulmányait folytatandó, külországba ment; utódja lett: 3. Takáts János 1794—1800-ig; ezt követte: 4. Vecsey Péter 1800—1806-ig; 5. Takáts János 1806—1820; ezután 6. Bors Imre 1820—1830-ig; s mint 7. Takáts István következett 1830—1839-ig; 8. volt Fekete György 1858-ig; ennek lemondása folytán üresedésbe jött állásra a Sopronban akkor szervezett tani tó-h'íp ezdéböl nyert a mi iskolánk jeles képességű tanítót